Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
1803 le, hogy a településeken az al apvető infrastruktúrák, az oktatási, szociális alapellátási intézmények továbbra is épüljenek és gyarapodjanak. Azt gondolom, hogy az egész önkormányzati költségvetési kérdéskör alfája és omegája az kérdés, illetőleg az arra adandó válasz, hogy különösen a z szjabevételeknél megmutatkozó változást tekintve – amely az állam jövedelemközpontosításának egy nagyobb mértékét tartalmazza a korábbinál – mi késztette, mi kényszerítette rá a kormányzatot arra, hogy ezt a központosítást elvégezze, és a központosítot t jövedelmeket maga ossza el újra, maga terítse vissza az önkormányzatok számára. Ennek a kérdésnek a megválaszolására van egy divatos műszó, amit úgy hívnak, hogy allokáció, s általában erre szoktak hivatkozni. Hogy ez mennyire nem üres hivatkozás, engedj ék meg, hogy néhány gondolatot ebben a kérdéskörben kifejtsek. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az ország területén, az ország különböző településein nem egyenlő mértékben képződnek jövedelmek. A településeknek az önfenntartó képessége, intézményfenn tartó képessége nem azonos mértékű, és tulajdonképpen a fokozottabb elvonás egy területileg aránytalanul képződő jövedelmet oszt vissza területileg arányosan az ország egész területére a normatívákon keresztül. Ennek a legérzékenyebb és legsúlyosabb pontja az szjaközpontosítás mértéke, ahol 50%ról 30%ra történik a mérséklés, illetőleg a korábbi 50% helyett 70% mértékűvé válik a központosítás és az állami újraelosztás. Elmondtam, hogy ez milliárdokban kb. milyen nagyságrendű tétel. Nemcsak az szja kérdésk öre tartozik azonban ide. Az szjára nézve alább majd néhány számadatot ismertetni fogok arra vonatkozóan, hogy milyen településtípusokban milyen mértékű szja képződik, hogy oszlik ez meg a főváros és a vidék viszonylatában. Vannak itt azonban más tételek is, tisztelt képviselőtársaim, ilyenek pl. – ami a területi allokációban szerepet játszik, és ugyanakkor nem kerül központosításra, de azért meghatározó vagy meghatározó lehet – a privatizációs bevételek. Engedjék meg, hogy felmutassak önöknek egy listát ( Felmutatja.) amelyet az Állami Vagyonügynökség készített, és amely az 1991. évi önkormányzati privatizációs jövedelmeket tartalmazza, amelyeket a Vagyonügynökség utalt át az önkormányzatok részére. Ebben a listában 198 tétel szerepel, és a 198 tétel között én magam 10 olyan tételt találtam, amelyik város, az összes többi tétel vagy megyei jogú város, vagy megye, vagy fővárosi kerület, vagy fővárosi önkormányzat. Község egyetlenegy sem található ebben a tételsorban. Ebből az következik, tisztelt képviselőtár saim, hogy az így képződő jövedelmek túlnyomó része a fővárosban, a megyékben, a megyei jogú városokban, illetve a fővárosi kerületekben képződik, a kisvárosokban szinte elenyésző része képződik, a községekben pedig egyáltalán nem beszélhetünk ilyen típusú bevételekről. Ami még nagyon fontos tényező, azt gondolom, hogy az önkormányzatok saját vagyonával történő gazdálkodás. Ezen belül különösen fontosnak tartom az ingatlanvagyon hasznosítását, a telekértékesítéseket, a telekértékesítésből származó bevételek et, a lakásértékesítést, a lakásbérleti díjakból származó bevételeket. S talán különösen a fővárosban meg a nagyobb városokban a legnagyobb tétel lehet a helyiséghasznosításból származó jövedelmeknek a köre. Ezekre vonatkozóan pontos információink és ponto s adataink ma sincsenek. Különböző becslések vannak, de tény az, hogy jelentős mértékűek ezek a jövedelmek akkor is, hogyha azt kell mondanom, hogy nem meghatározóak az egész önkormányzati költségvetés szempontjából, de jelentős mértékűek, és ugyancsak a n agyobb településeken képződnek ezek a jövedelmek. Parancsoló szükségszerűség volt, tisztelt képviselőtársaim, abban a költségvetési helyzetben, amelyben ma Magyarország áll, és amellyel a Kormánynak szembe kellett néznie, hogy a területi aránytalanságok fe lszámolása, országosan megközelítőleg azonos színvonalú alapellátás, egy szerény mértékű beruházási tevékenység biztosítása érdekében – fokozottabb mértékben vonja el a jövedelmeket onnan, ahol nagyobb mértékben képződnek, és fokozottabb mértékben terítse vissza oda, ahol kisebb mértékben vagy egyáltalán nem képződnek.
