Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
1784 tervezett pénzügyi, gazdasági szabályozás gazdaságot serkentő hatásai, és az máris kérdéses , hogyha az áfarendszer tervezett változtatását, fogyasztási adók és egyéb jövedelemszabályozók módosítását a Parlament nem fogadja el. Nos, ebbe a helyzetbe ágyazva az önkormányzatok helyzetét – a jelen és a várható körülmények között – , sommásan és egys zerűen azt hiszem, hogy nem ítélhetjük meg. Azok az önkormányzati érdekszövetségek, amelyek a költségvetési törvényjavaslatról véleményt mondtak, általában a javaslatuk végén egy sommás megítélést adtak – egy mondattal – , hogy politikailag és szakmailag el fogadhatatlannak tartották a tervezett önkormányzati költségjavaslatot. Ez a helyzetmegítélés, hogyha egy érdekszövetségről van szó, természetesen érthető, azonban az egyes önkormányzatok megítélése ennél jóval differenciáltabb és reálisabb képet mutat. Az önkormányzatok működésének eddigi tapasztalatai – az eddigi szabályozás alapvető sarokpontjait tekintve – igazolták azokat a lefektetett elképzeléseket, amelyeket az önkormányzati törvényben szabályoztunk. Ez a bevételi forrásszabályozási rendszer, amelyi k normatívákra alapul, a központi adók bizonyos részének átengedésére és a saját érdekeltség megteremtésére reális és stabil gazdálkodási alapot adtak az elmúlt években az önkormányzatok számára. Tehát a törvényi keretek egyfelől a gazdasági alapokat megfe lelően biztosítják a következő időszakra nézve is. A következő költségvetési évben azonban az előző időszakhoz képest az önkormányzatok számára is érzékeny változásokat fognak hozni, hiszen a személyi jövedelemadó átengedésénél az eddigi 50% helyett 30% az , amelyik az önkormányzatokhoz fog kerülni, és azoknál az önkormányzatoknál, amelyeknél az egy főre jutó szjabefizetés jóval az országos átlag fölötti, ott természetes, hogy érdekeikbe ütközik és ellenállást fejt ki. Azonban a másik oldalról látni kell, h ogy a törvényjavaslat az átengedés mértékének csökkentéséből nyert forrástöbbletet meghaladó mértékben, tehát mintegy 35 milliárd forint többletről van szó, ezt a normatív hozzájárulások összegének növelésére fordítja. Az szjaátengedés mértékének csökkent ése, azon túlmenően, hogy egyes önkormányzatoknál tényleges forráscsökkentést eredményezhet, de másfelől a biztonságos állami hozzájárulások körében teret biztosít arra, hogy az önkormányzatok nagymértékben rákényszerülve törekedjenek a saját bevételi lehe tőségeik kiaknázására. Az alacsonyabb jövedelmi szinten élő települések érdeke nyilvánvalóan az, hogy jelentősebben csökkenjen a személyi jövedelemadó, az szja differenciáló súlya, és erősödjön a normatív állami hozzájárulás mértéke az alapvető önkormányza ti feladatokhoz, így a szociális ellátásokhoz is. Nyilvánvaló, hogy a szabályozás célja – a jelen helyzetet tekintve – öszszességében elfogadható, de arról az oldalról, hogy az önkormányzatokat sokkal inkább kényszeríti és orientálja a saját bevételek növe kedése, az önkormányzatokat népszerűtlenebb feladatok felvállalására is készteti, hiszen a saját bevételek körében a helyi adóztatásnak a korábbi időszakhoz képest sokkal nagyobb teret kell kapnia. Azt gondolom, hogy az állami hozzájárulások, állami támoga tások, amelyeknek az összes növekedése – hogyha ide számítom a címzett és céltámogatások növelésére fordított közel 7 milliárd forintot is – együttesen 41,7 milliárdot tesz ki a javaslatban, továbbra is biztosítja az önkormányzati feladatokhoz a támogatást , a különböző feladatteljesítéshez szükséges hozzájárulások fedezetét, de ez a különbözet természetesen településenként és régiónként eltérő lehet, hiszen a normatív hozzájárulás nem a feladatok ellátásának a teljes fedezetét biztosítja, hanem – ahogy a ne vében is benne van – a feladatellátás költségeihez való hozzájárulást jelent, amely a helyi adottságokhoz igazodóan eltérő lehet a költségek tekintetében. Érthetően nagy ellenkezést vált ki – már most is – , hogy a normatívák nem tartalmazzák a közalkalmazo ttakra, állami tisztviselőkre vonatkozó törvények költségkihatásait. Jóllehet ennek a költségkihatásnak egy része nem jelent új feladatot, hiszen a közalkalmazotti törvény már korábban is nyújtott ellátásokat – kodifikált, újra átvett és átdolgozott – , teh át ezeknek a fedezete, forrásai
