Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat általános vitája - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TARNÓCZKY ATTILA (MDF)
1768 SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita lezárásakor én választ fogok adni mindenre – most csupán a képviselőtársaim egykét nyilvánvaló téve dését szeretném korrigálni. Tarnóczky Attila képviselőtársam a sorsolást úgy említi, mint egyetlen eljárást. Kérem, olvassa el a törvényjavaslatot, és abban benne van, hogy a sorsolást a földrendező bizottság a részaránytulajdon kiadásánál csak akkor veszi igénybe, amikor ugyanarra a földdarabra kettő vagy több földtulajdonos jelenti be az igényét. Fölhívom mindenkinek, aki a tulajdonosok döntési jogáról beszél, a figyelmét arra, hogy a törvénytervezet a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi és biztosítja a t ulajdonosok döntési jogát – ugyanis mindenféle eljárás a tulajdonosok kezdeményezésére indul, az ő kérésüket teljesíti a bizottság. Amikor nem teljesíthető, akkor sorsot húz. Én azt hiszem, ennél jobban… Kis Zoltán képviselőtársam mondja, hogy a tsztagok nincsenek figyelembe véve. Dehogynem! Hát az egész részaránytulajdonról való rendelkezés elsősorban róluk szól. Lakos képviselőtársam azt mondja: akkor kellene csak árveréseket tartani, amikor a kárpótlási jegyeket mind kiadták, vagy a faluban lévőknek dön tő többségükben megvan. Tessék elolvasni: azt javasolja a törvényjavaslat, hogy a földrendező bizottságok javaslatára folytathatja le az árverést a Kárpótlási Hivatal – és itt az egyik döntő szempont, hogy igenis, minél több személynek meglegyen a kárpótlá si jegye. Még egy megjegyzést Glattfelder Béla képviselőtársamnak: én nem merném azt mondani, hogy utcáról hívnak be embereket. Ez elsősorban nagyon sértő az önkormányzatokra, másodsorban igenis, nagyon sértő azokra az emberekre, akiket a kárpótlási törvén yben jól meghatározott eljárások során választottak ki az önkormányzatok az érdekeltek által jelölt tagokból. Tehát azt mondja a törvény, hogy akár a földrendező bizottságba, de részaránytulajdonosok albizottságába is az érdekeltek választanak és delegáln ak tagokat – a delegáltakból kiválaszt az önkormányzat 6 – 11 főt. Ez nyilvánvaló. Én nem tudok ennél demokratikusabb eljárást. Juhász Pál képviselőtársamnak: igen, valóban egy nagyon széles körű rendezésre van szükség, ami azt biztosítja, hogy egészséges fö ldbirtoktestek alakuljanak ki. Én azonban 19 megye földmérő, földrendező szakembereit kérdeztem meg: nem szűk körű szakértő csapat állította össze a törvényt. Ezek egységesen úgy véleményezték, hogy ezt a rendezést már most el kell kezdeni, mert most van a nagy mozgás. És ha ezt a nagy mozgást most nem használjuk ki, akkor ezt a problémát nem fogjuk tudni megoldani. És ami a kárpótlási törvény kierőszakolását illeti: igen, a Független Kisgazdapárt ezt az egész kérdést három, illetve négy szervezettel szeret te volna megoldani. Az egyik sarokpontja a földhivatal, a másik sarokpontja a földrendező bizottság, a harmadik sarokpontja az önkormányzat, a negyedik az, hogy hatálytalanítani a föld elvételét kimondó törvényeket, és az ötödik sarokpont egy olyan törvény hozása, ami egy utólagos kisajátítási és értékbecslő eljárást folytat le azokban az esetekben, amikor az eredeti tulajdon nem adható vissza. Ez nagyon egyszerű eljárás lett volna – állítom, hogy három hónap alatt végre tudták volna hajtani a földhivatalok és az önkormányzatok ezt a tulajdonrendezést. De sajnos, ezt az Országgyűlés és a koalíciós partnerek sem fogadták el. Köszönöm szépen. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Kétperces reflexióra kap lehetőséget Tarnóczky Attila képviselő úr. Fel szólaló: Tarnóczky Attila (MDF) TARNÓCZKY ATTILA (MDF) Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy Szabó Lajos képviselőtársam félreértett: én a sorsolás intézményét természetesen nem akkor kifogásoltam, amikor nem kerül sor sorsolásra, lévén egyetlen jelentkező az ad ott földre, hanem azokban az esetekben, amikor többen – sőt, az én példámban az