Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat általános vitája - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független)
1766 tekintetében – az elmúlt negyven év földtagosítási gyakorlata miatt – a Polgári Törvénykönyv közös tulajdonra vona tkozó szabályaitól legalábbis átmenetileg eltérő, sajátos jogi megoldást igényelnek. Én mint országgyűlési képviselő, s mint egy földhasználó szövetkezet elnöke, azt vártam a közel három éve megígért földtörvényjavaslattól, hogy mintegy felvállalva a híd s zerepét a két törvény között, megoldást fog ajánlani ezeknek a kérdéseknek a végleges rendezésére. Ugyanezt a várakozást tudom tolmácsolni választókerületem új vagy régi földmagántulajdonos állampolgárainak részéről is. Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy bár a Parlament tárgyalásba vette az úgynevezett földtörvény módosítására irányuló kormányelőterjesztést – amely javaslat a részaránytulajdonok feletti rendelkezési jog miként gyakorlására is tartalmaz tárgyalási alapul szolgáló és a vitában minden bizon nyal kölcsönösen elfogadhatóvá formálható megoldást – , a földtörvényjavaslat tárgyalása váratlanul félbeszakadt, és helyette ma annak egy szerves részkérdésével, a részarány mikénti kijelölésével foglalkozunk egy önálló törvényjavaslat formájában. A földre ndező bizottságokra vonatkozó törvényjavaslat kapcsán szeretném képviselőtársaim szíves megfontolására ajánlani, hogy helyezzük vissza e törvényjavaslatban írt kérdés megoldását a földtörvényjavaslatba, és azt vegyük sürgős tárgyalásba, amely a földtulajdo nlással és a földhasználattal összefüggő kérdéseket szétdarabolja, és a legközelebbi jövőben számos kis földtörvény megalkotásának igényét és szükségességét vetíti elénk. Miközben a rendezésre – a várakozások szerint is – leginkább kompetens földtörvényjav aslat itt szunynyad valahol a Parlament falai között. Tisztelt Képviselőtársaim! Falvainkban szaporodnak az új földtulajdonosok. A kárpótlási törvény nyomán – a kivitelezés technikai elhúzódása miatt – sajnos ma még kisebb részben, azonban az átmeneti szöv etkezeti törvény végrehajtása során több százezer állampolgár tekintheti és tekinti magát földtulajdonosnak. Ezek egy része a birtokbavételre is kiterjedően gyakorolni kívánja tulajdonosi rendelkezési jogát, más része pedig ezekben a napokban, hetekben köt i meg az érintett új vagy régi szövetkezettel a most már elvitathatatlan tulajdonában lévő föld haszonbérleti szerződéseit. Egyszóval a legteljesebb mértékben olyan tulajdonosnak tekintik magukat a rendelkezési jogukat illetően is, mint aki – más tulajdono sokhoz hasonlóan – alkotmányos elismertség és védelem alatt áll. Ehhez képest kizárólagos jogosultaknak érzik magukat a tekintetben is, hogy az úgynevezett részaránytulajdonuk konkrét helyének kijelölésében maguk a tulajdonosok állapodjanak meg a Polgári T örvénykönyvnek a közös tulajdonra vonatkozó szabályai szerint. Ezt a tulajdonosi állapotot és hitet alapjaiban rendítené meg az a megoldás, amit a földrendező bizottságokról szóló törvényjavaslat tartalmaz. Egy olyan megoldás, amely elvitatja a tulajdonoso k döntési jogát a tulajdonuk helyének kijelölésében, és azt a helyi önkormányzat által kinevezett, hatósági jogkörrel felruházott, megfellebbezhetetlen jogosítványává kívánja tenni; magát a tulajdont vitatja el. De alkalmas arra is, hogy a viszály és ellen ségeskedés magvát hintse el és évtizedekre hatóan megfellebbezhetővé tegye azt, ami hitünk és szándékunk szerint is megfellebbezhetetlenül végbement. A földrendező bizottságokra a IVes kárpótlási törvény átruházott egy olyan állami feladatot, amely ereden dően a kárpótlási hivatal kompetenciájába tartozott, és amely feladat csak nagyon távolról, nagyon áttételesen hozható összefüggésbe azzal, hogy kinek hol lesz a konkrét földje, a határ melyik részén nyílik lehetősége a vételi jog érvényesítésére. Mégis ez eknek a jobb sorsra érdemes földrendező bizottságoknak a működését nem kíséri a földtulajdonlásban érintett helyi lakosság osztatlan elismerése. Ülnek itt köztünk olyan kormánypárti képviselők, akik elmondhatják, elmondják, hogy egyes helyeken ők maguk tar tják a lelket a lemondásra készülő földrendező bizottságokban, illetve, hogy más helyeken a polgármester csak úgy tudott eleget tenni a bizottság létrehozására kötelező törvényi rendelkezésnek, hogy kiment a községháza elé és az éppen arra járó embereket k érlelte, hogy vállalják el ezt a feladatot.
