Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
1750 földrendező bizottságát, ha annak a törvény konkrét, közérthető feladatot ad, és olyan hat áskört biztosít, amely lehetővé teszi azoknak az igen súlyos problémáknak a megoldását, amelyeket a törvényalkotás eddig megkerült vagy nem kezelt kellő nyomatékkal. A javaslat az ideiglenes földhasználat címszó alatt ilyen szabályokat tartalmaz. Ezek a sz abályok szorosan kapcsolódnak a 4es számú kárpótlási törvényben már megfogalmazott rendelkezésekhez, amely szerint a kárpótlásra kijelölt földalap tulajdonosa, kezelője köteles volt vagy lett volna október 31éig bejelenteni a földrendező bizottságnak, ha földjét nem tudja vagy nem kívánja mezőgazdasági műveléssel hasznosítani. Azt, hogy ez a rendelkezés mennyire volt hatékony, bizonyítja, hogy műveletlenül maradt 400 ezer hektár, és földrendező bizottság nélkül maradt 280 község. Nem állítom azt, hogy ez csak a jogszabály hibája volt, hiszen – mint arra már utaltam – az ország településeinek egyharmadást kitevő 1200 község területét illetően még a földkijelöléseket sem hagyták jóvá. A javaslat célja, hogy a IV. számú kárpótlási törvényben megfogalmazott, d e igazán nem biztosított lehetőséget, amely szerint a kárpótlásra jogosult a kárpótlásra kijelölt földet ingyenes használatra megkaphatja, a jog eszközeivel ténylegesen is biztosítsa és még nagyobb nyomatékot adjon annak az igénynek, hogy a kárpótlásra kij elölt földek ne maradjanak műveletlenül. A javaslat következő, talán legfontosabb célja, hogy megfelelő jogi, intézményi hátteret és módszert adjon ahhoz, hogy az országban ebben az évben remélhetőleg legalább papíron befejezhető földosztás egykét éven be lül valóban befejeződjön, és az új tulajdonosok valódi tulajdonnal és birtokkal rendelkezhessenek. Ez a földosztás hosszú időre meghatározza a mezőgazdaságban a tulajdoni és használati viszonyokat. Esetleges sikertelensége magukat a tulajdonviszonyokat ten né bizonytalanná, és ez rendkívül súlyos következményekkel járna. A szövetkezeti átmeneti törvény közel másfél millió hektár termőföld magántulajdonba adásáról rendelkezett, mégpedig úgy, hogy ezt a földterületet az új tulajdonosoknak mint részarányföldtu lajdont adta oda. Ezzel a rendelkezéssel a törvény a részaránytulajdonként nyilvántartott földterületet közel 3 és fél millió hektárra duzzasztotta. A részaránytulajdon jellegzetessége, hogy topográfiailag nem határozható meg, nem azonosítható egyetlen föl ddel sem. Ha tehát a tulajdonos a részarányának megfelelő földterületet a közös használatból ki akarja venni, az első probléma a földkiadás helyének a meghatározása. A második probléma, hogy ki az, aki a földkiadás konkrét helyét meghatározhatja. Szinte kí nálkozik a válasz, hogy a tulajdonviszonyok átalakulásával, a korábbi szövetkezeti közös használat szabályainak áttörésével és a tulajdonosok rendelkezési jogának megerősödésével elhárult annak minden eddigi akadálya, hogy a részarányföldtulajdonosok egym ással konkrét megállapodásokat kössenek, és minden vitás kérdésben a polgári jog szabályai szerint járjanak el. Ez valóban így lenne jó. De, sajnos, a gyakorlatban nincs arra mód, hogy a részaránytulajdonosok a földkiadás kérdésében egymással való ban megállapodjanak. Ezen tulajdonosok tulajdona négyöt féle jogcímen, egy vagy több községben és különböző földalapokban keletkezett, illetőleg jelenik meg. Nem ritka az olyan szövetkezet, amely nyolctíz község területén 1015 hektáron gazdálkodik, és h áromnégyezer részaránytulajdonosa van. A szövetkezeti átmeneti törvény a részaránytulajdon kérdéséről egyetlen rendelkezést tartalmaz, amely kimondja, hogy a részarányföldtulajdonos kérésére az ingatlannyilvántartásban feltüntetett tulajdoni részarányo knak és aranykoronaértékeknek megfelelő nagyságú és értékű földet részére ki kell adni. Arról nem rendelkezett a törvény, hogy a földkiadást a részaránytulajdonos kitől kérje. Nem oldja meg a részaránytulajdon kérdését a földtörvény módosítására vonatkoz ó törvényjavaslat sem, bár tagadhatatlan, hogy megpróbálja bizonyos szempontból a problémát kezelni. A földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátásakor dr. Szendrei László igen tisztelt képviselőtársam is figyelmet szentelt enn ek a problémának vezérszónoklatában, amikor kifejtette, mennyire fontos lenne a tulajdoni részarány területi behatárolhatósága, és ha a földrendező bizottságokról benyújtott javaslat alapján a tulajdoni részarányból lehetségessé válik a
