Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
1749 viszonyok szinte robbanásszerűen változnak. Ezért időről id őre olyan törvényekről tárgyalunk, amelyek valamilyen formában a termőföldek tulajdoni, használati kérdéseivel is foglalkoznak. Ezért is van az, hogy amikor már úgy tűnt, sikerült az alapkérdésekben döntenünk, akkor kellett rádöbbennünk arra, hogy még mind ig van több olyan kérdés, amelyet meg kell oldanunk annak érdekében, hogy mindaz, amiről már döntöttünk meg is valósuljon. A földrendező bizottságok fogalma és működése nem új a magyar történelemben. Ennek több évszázados gyakorlata van. Több évszázados ki kristályosodott tapasztalatai és munkamódszerei vannak a magyar földrendezésnek, aminek a tudatában a Független Kisgazdapárt már a kárpótlási törvény vitájában javasolta a hatósági jogkörrel felruházott földrendező bizottságok létrehozását. Ezt akkor a mag yar Országgyűlés nem fogadta el, nem tulajdonított fontosságot annak, hogy a több évszázados tapasztalatot hasznosítsuk a magunk számára. A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat egyik célja az, hogy még hatékonya bb eszközökkel biztosítsa a kárpótlási árverésekre kijelölt, de még árverésen nem értékesített földek hasznosítását. Hangsúlyozom, hogy a javaslat a kárpótlási törvények végrehajtását nem befolyásolja. Egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amely a kár pótlási folyamatot késleltetné. Mégis két ponton szorosan kapcsolódik a kárpótlási törvényekhez. Az első ilyen kapcsolódási pont a javaslatban az ideiglenes földhasználat címszó alatt található. Az I. számú kárpótlási törvény alapján az országban több mint 2600 község területén 1 900 000 hektár termőföldet jelöltek ki kárpótlási árverésre. A további 1200 község területén 360 000 hektár termőföld kijelölése október 31én még nem volt jóváhagyva. Több mint 2 200 000 hektár termőföld árverését kellene a jogsza bályban meghatározott határidőig, 1993. március 31éig befejezni. Nagyon szeretném, ha ez sikerülne. Viszont tény, hogy ez év októberének végéig csak nem egészen 24 000 hektár termőföld talált gazdára a kárpótlási árveréseken. Példával illusztrálva, hogy e z meddig tarthat: Hódmezővásárhelyen, ha az eddigi ütemben folynak a kárpótlási árverések – ami havi maximum négy árverést jelent, ennyire képes a kárpótlási hivatal – pontosan 80 hónapig tartana még a kárpótlási törvény végrehajtása. Nem tudom, hogy a jöv ő márciusi határidőre sikerüle havonta félmillió hektár földet elárverezni, de azt tudom, hogy nagyon sok olyan ember él ebben az országban, aki egyéni gazdálkodóként vagy különböző társulásban földet szeretne művelni, legyen az a föld sajátja vagy csupán haszonbérlet. A kárpótlásra kijelölt több mint kétmillió hektár döntő többségében szövetkezeti tulajdon. A földtulajdonosítás tulajdonosát hasznosítási kötelezettség terheli, amely nem jelent kötelezettséget a föld tényleges megművelésére. Ezt az igen jel entős problémát is felismerve fogadtuk el ez év júniusában az úgynevezett IV. számú kárpótlási törvényt, amely alapvetően a kárpótlási folyamatok gyorsítása érdekében létrehozta a földrendező bizottságokat, amelyek – többek között – a kárpótlási földalapok ban műveletlenül maradt földek haszonbérbe, használatba adását hivatottak szervezni. Ha az árverések jövő márciusra befejeződnének, akkor azt mondom, hogy a földrendező bizottságok ezzel a feladattal már ne foglalkozzanak, hiszen a földek legkésőbb tavassz al gazdára lelnek. De ha mégsem így lesz, akkor a földrendező bizottságok tevékenységét jóval hatékonyabbá kell tenni. (18.20) A kárpótlási földalapok egyötödét október 31éig nem művelte meg senki. Ez 400 ezer hektár. További 330 ezer hektár kárpótlási cé lú föld kijelölése még függőben van. Ha ezt a területet a tulajdonosa nem kívánja megművelni, ez esetekben a földrendező bizottság nem tehet semmit. Én úgy gondolom, hogy mindezekből csak egyféle következtetés vonható le: a földrendező bizottságokra szüksé g van még akkor is, ha erről 280 község önkormányzata másképp vélekedett és nem hozta azokat létre. Biztos vagyok benne, hogy ezek a községek is megalakítják a maguk
