Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat és az 1992. évi költségvetés alakulásáról, az államháztartás helyzetéről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának lezárása - A helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1739 határidő sok szakértő szerint – és szerintem is – nincs telj es mértékben összhangban sem a költségvetéssel, ami előbb kerül elfogadásra, sem pedig az államháztartási törvénnyel, amely az önkormányzatokat bizonyos határidőkhöz köti: a költségvetés elkészítésének határidejéhez köti – így nehezen tudnak március 14éig elfogadhatóan felkészülni egy céltámogatási pályázat benyújtására. Pozitívuma viszont ennek a céltámogatási törvénynek az, hogy kiemelten támogatni kívánja a hátrányos helyzetű önkormányzatokat, azokat, amelyeknek nincs saját erőforrása arra, hogy pénzeke t tegyen le az állami pénzek mellé a beruházások finanszírozására. Eddig ugyanis ezek a települések nem juthattak céltámogatáshoz, ugyanis a hátrányos helyzetű térségek támogatására fordított pénzeszköz nem volt felhasználható céltámogatási saját forrásnak a kiegészítésére. Most a törvényjavaslat azt irányozza elő, hogy az elkülönített állami pénzalapokból pályázni lehet saját forrás kiegészítésére. A gondot ebben az esetben csak az okozza viszont a számomra, hogy pillanatnyilag – információm szerint – 144féle állami pénzalap működik, amely az önkormányzatok számára áttekinthetetlen, és különösen áttekinthetetlen azoknak a vidéki kistelepülésen dolgozó szakembereknek, polgármestereknek a számára, akik messze vannak a központtól és nem ismeretesek számukra a minisztériumok útvesztői. Azt gondolom, hogy egyszerűsíteni kellene, egyértelművé kellene tenni, hogy melyek ezek az állami pénzalapok, amelyekből pályázni lehet a saját forrás kiegészítésére, és ezzel előnyösebb helyzetbe kerülhetnek ezek a hátrányos hel yzetű települések. Szintén jó és támogatandó az, hogy eleve egy kiegészítő keretet kíván meghatározni ez a céltámogatási törvény, amelyet a Környezetvédelmi Minisztérium kezelne, és egy, a kormányzat által összeállított lista alapján azon települések igény elhetnének innen pénzt, amelyek hátrányos helyzetűek. Itt is apró gond az, hogy sokan vitatják annak a településkörnek a jogosultságát, amelyet a Kormány kijelölt, illetve amelyet a kormánytervezet, a kormányrendelet tartalmaz, és fontos lenne ennek a tele püléskörnek az aktualizálása – magyarul: újra meg kellene határozni azokat a településeket, amelyek igényjogosultak lennének a kiegészítő támogatásra. Eddig részben a pozitívumairól beszéltem ennek a törvénytervezetnek. Vannak kétséges pontjai, kétséges ré szei is ennek a törvényjavaslatnak, amelyek újragondolást igényelnek, és amelyek számunkra nem túl szimpatikusak. A kétségek egyik köre a támogatások milyensége, tehát, hogy mit támogat az állam, a központi kormányzat és a Parlament – a bevezetőben már uta ltam rá, hogy nehéz meghatározni, hogy három évre előre mik azok a területek, amelyekre a központi költségvetésnek pénze lesz a következő időszakban. És hogyha ezt nem tudjuk garantálni, akkor véleményem szerint kétséges és fölösleges meghatározni három év re azt a kört, ami támogatásra érdemes. Kétséges számomra az is, hogy – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – továbbra is a Kormány lesz jogosult összeállítani a támogatandó települések körét. Azt gondolom, hogy az eddigi viták, anomáliák és kétségek – amir ől szintén beszélt az előttem szóló MDFes képviselő – azt bizonyították: jó lenne a szubjektivitást kiszűrni a céltámogatások eldöntéséből. De azt hiszem, ez nem lehetséges akkor, hogyha csak egy minisztériumot vagy egy kormányszervet bízunk meg azzal, ho gy eldöntse, melyik település jogosult a céltámogatásra és melyik nem – amikor mindig kevés a pénz, és mindig mérlegelni kell, hogy két hasonló pályázat és két hasonló igény közül melyik kapjon támogatást. Azt hiszem, ezen a szubjektivitáson részben segíte ni lehetne, hogyha az elbírálás menetébe az önkormányzatok szövetségeit hatékonyabban vonná be az előkészítő, és ezt ebben a törvényben is rögzítené. Meggyőződésem, hogy az önkormányzatok szövetségei hatékony véleményt és hatékony igényjogosultságot tudnán ak megállapítani a pályázatok elbírálása tekintetében, és a kétségek, kételyek, amelyek az elmúlt két évben megfogalmazódtak, kiszűrhetők lennének. Kétséget ébreszt a 14. § is, amely a jogosultságukat elvesztő önkormányzatoktól visszamaradt pénzek kezelésé t irányozza elő. A paragrafus szövegéből nem derül ki, hogy mi lesz ezzel a pénzzel, mi lesz azzal a pénzzel, amit az önkormányzatok – objektív okokból – nem tudnak lehívni, nem tudják a beruházásaikat elkezdeni vagy szüneteltetniük kell a beruházást. Az i ndoklásban
