Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - Határozathozatal a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a bányászatról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről, valamint az 1992. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1731 Felszólaló: Mádi László (FIDESZ) MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Ú r. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 6916os számon beterjesztett, a társadalombiztosítás idei költségvetésének módosításáról szóló törvényjavaslatot frakciónk elég vegyes érzelmekkel fogadta. Egyetértve az Állami Számvevőszék véleményével, kissé disszoná nsnak tartjuk úgy módosítani egy nullszaldóra tervezett költségvetést, hogy eközben mintegy 32 milliárdos hiányt prognosztizál – és ez már a Kormány adata – a társadalombiztosítási alap kezelője. Ilyen körülmények között került be most ez a törvénymódosítá s, s ad lehetőséget az egészségügyi dolgozóknak egy, a körülmények ismeretében minimális fizetésemelésre. Ám nézzük csak meg egy kicsit tüzetesebben a dolgot. Miközben az utóbbi évek parlamenti törekvései a költségvetés és a társadalombiztosítás viszonyána k tisztázására, profiltisztításra, az áttekinthetőségre és a biztosítási feladatok egyértelmű meghatározására irányultak, addig egyrészről több mint 40 milliárdnyi szociális pénzt folyósít ebben az évben is a társadalombiztosítási alap. Másrészről most a k öltségvetésből átcsoportosítunk olyan pénzt – nevezetesen az egészségügyi dolgozók béremelését – , amelynek nagy részét tényleg a társadalombiztosításnak kellene állnia. Tehát megint tisztázatlan odavissza utalások történtek. El kell ugyanakkor mondani, ho gy erről a fizetésemelésről – melyről a többi szféra szakszervezetei példamutató módon lemondtak – , lassan tudomásom szerint már öt hónapja határoztak, s azóta az egészségügyi dolgozók várják ezt a pénzt, pontosabban július 1jétől lenne ez a fizetésemelés életbe léptetve. Tudnunk kell, hogy az összeg elenyésző ahhoz a várakozáshoz képest, mellyel az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete már korábban a tavaszi tüntetések során előállt. Én ezt nem nevezném tavaszi sétának, mint Székelyhidi képvis előtársam, szerintem ennél sokkal komolyabb dologról volt szó, és a problémák is sokkal komolyabbak ennél. Emlékszünk a dolgozók több mint tízezres tüntetésére, s tudjuk azt is, hogy milyen nevetségesen alacsony az egészségügyi szférában dolgozók fizetése, különösen az ápolói, szakdolgozói rétegé. A Kormány még a tüntetés hatására sem volt képes semmilyen érdemi javaslattal előállni, s ügyesen eltussolta az állásfoglalást. Még hosszabb távon sem vállalt garanciát a bérrendezésre. Öt hónapos késlekedés és a fizetésemelés indokoltsága is azt mondatja velünk, hogy támogatnunk kell az előterjesztést, ám ez nem jelenti azt, hogy osztoznánk a Kormánnyal a felelősségben az elmulasztott lépések terén s a késedelmes tárgyalásért. Visszatérve a társadalombiztosítás ez évi várható gondjaira – ami nem szakítható el költségvetési törvényének módosításáról – , el kell azt mondanom, hogy véleményünk szerint igenis indokolt lenne a hiány összegét pontosítani, tehát szükség lenne pótköltségvetésre. Szükség lenne négy ok miatt is. (16.30) Egyrészt azért, mert a nullszaldós helyzet helyett várhatóan 30 milliárdnál nagyobb hiányt lehet prognosztizálni. Másrészről azért, mert a hiány nemcsak a bevételi okok miatt keletkezik, hanem – bár lényegesen kisebb részben, de azért elhanyago lható részben – a kiadási oldalon is van túllépés, nevezetesen a gyógyszerkiadásoknál. Harmadrészt: ez az egészségbiztosítási alapnál jelentkező túllépés a jelen körülmények között nem finanszírozható, hiszen ez az alap nem használhatja az állami költségve tés forgóalapját. Ezzel ellentétesen törvényellenesen folyik a finanszírozás ezen hiány pótlására. A negyedik ok a hiány finanszírozásának tisztázatlansága. Nem akarhatjuk még egyszer azt a helyzetet előidézni, amelyet az 1991es társadalombiztosítási költ ségvetési zárszámadás hiányának rendezésekor idén szeptemberben átéltünk, amikor utólag próbáltunk egy lehetetlen helyzetet
