Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - Kérdések: - NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince):
169 Bejelentem, hogy az elnöki teendők e llátásában dr. Horváth József és Boros László lesznek segítségemre. Szokás szerint a kérdésekkel kezdjük. Nádori László, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője kérdést kíván feltenni a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez "Úszásoktatás dr ága vízben" tárgyában. Az elmúlt ülésen adminisztrációs hiba miatt nem került sor válaszadásra. Felkérem Nádori László képviselőtársamat, hogy röviden ismertesse a kérdés lényegét. Átadom a szót. Kérdés: Nádori László (SZDSZ) – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez "Úszásoktatás drága vízben." címmel NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mint jeleztem, a víz- és csatornadíjakról szóló rendelet nehéz helyzetet teremtett a sportegyesületeknél és a z iskoláknál. Átalányfizetési normatívákat, normákat állapított meg ez a rendelet, és benyomásom szerint, és az érintettek szerint is, ez az átalány – hogy úgy mondjam – nagyvonalúan került megállapításra. Milyen példákkal szeretném ezt alátámasztani? Az e gyik: a 100 liter/fő vízfelhasználás naponta – a másik: az egész éves felhasználás oktatási intézményeknél is egy körülbelül 5 hónapos helyett. A legkirívóbb pedig a locsolási normatíva, mert a rendelet a sportpályákat nem differenciálja, tehát füves, sala kos, bitumen- vagy tartán műanyag pálya. Egészen más a vízigény ezeknél a pályáknál. Számításokat végeztem, amelyek szerint egy 100 x 60 méteres labdarúgópálya esetében 867 000 forint, kézilabdapálya esetében 206 000 forint, és teniszpálya eseté ben 113 000 forint lenne a víz- és csatornadíj 30 személy figyelembevételével. A vidéki településeken kezdik felszerelni a vízórákat – tulajdonképpen védekezésül. A tapasztalat az, hogy a vízórán keresztül mért víz lényegesen kevesebb, mint az átalány. Néh ány javaslatot tennék, Miniszter Úr. Az egyik: a pálya borítását vegye figyelembe az új rendelet vagy esetleg egy módosított rendelet. A másik: az ivóvíz, fürdés, mosás napi mennyiségét a tényleges emberi szükséglethez igazítottan állapítsák meg. A harmadi k: a napi normatívákat az üdülők, kempingek mintájára csak a tényleges használat idejére számítsák fel. Végül: az uszodák és oktatási intézmények ügye külön kezelést igényel. Arra nem tudnék konkrét javaslatot tenni. Végül megfontolásra érdemesnek tartanám olyan kormányzati céltámogatási alap létrehozását, amely a hiányzó vízmérőhelyek kiépítésére nyújtana támogatást. Ez nemcsak az oktatási és sportlétesítményekre, hanem a gazdaság összes területére kiterjedne. Az igazi, valós vízzel való takarékosságot ez adná meg leghatékonyabban, ami makrogazdasági szinten pár hónap alatt megtérülne. Egy mérőhely kialakítása körülbelül 30 000 forintot jelentene. Miniszter Úr! Nem tudom, milyen a víz- és csatornadíjfizetési morál. Azt azonban elmondhatom, hogy egyre több tanuszodát építeni akaró, fenntartani akaró intézmény gondolkodik azon, hogy ki tudjae fizetni a felmerülő költségeket. Ebben természetesen nemcsak a víz- és csatornadíj szerepel, hanem például tanuszoda esetében a háromszorosára emelkedett vegyszerdíj. K érem miniszter úr válaszát. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr válaszol. (14.10) Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza
