Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - Kérdések: - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - SIPOS IMRE, DR. (FKgP)
170 SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközl ési és vízügyi miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Két esztendő óta visszatérő téma az átalányokkal való foglalkozás, és most is csak azt tudom mondani, mint ahogy erről a helyről már három alkalommal megtettem, hog y addig, amíg átalány van, bizonyos vélt igazságtalanságok és valós igazságtalanságok is fölmerülhetnek. Megnyugtató megoldást az egyedi mérés jelent, és ezen a területen, ahol intézményekről, sportlétesítményekről van szó, a kérdés nagyon könnyen megoldha tó, hiszen egy egyszerű vízóra beszerelésével ellenőrizhető, számítható az a mennyiség, amit ezek az intézmények felhasználnak. Egy vízóra 2000 – 6000 forint között van. Ennek a beszerelése, még egy akna építésével együtt is, a saját munka felhasználásával n agyon olcsón és nagyon gyorsan megoldható. Én ezt tudom javasolni: éljenek azok az intézmények, sportlétesítmények, amelyek még eddig nem éltek ezzel a lehetőséggel. Nagyon rövid idő alatt, gyorsan fel lehet ezt szerelni, valós, reális vízmennyiséget lehet mérni és lehet utána fizetni. A felhozott példákra tulajdonképpen csak azért szeretnék kitérni, mert egy kis pontatlanságot tartalmaznak abból a szempontból, hogy az átalánydíjak és az azokhoz tartozó naturáliák 1975től lényegében változatlanul kerültek alkalmazásra, ezekhez a tárca nem nyúlt, nem emelte őket, és az európai gyakorlatnak megfelelő átlagszámokat számol. Csak a kifogásolt 100 liter/főre vonatkoztatva mondanám, hogy a mérések szerint egy zuhanyozáshoz hat perc alatt ezt a mennyiséget teljesen kinyitott – mondjuk – csapoknál el lehet használni, tehát nem annyira sok ez a víz, mint amennyinek tűnik, sajnos elég kevés. Még egyszer és egyértelműen azt szeretném mondani, hogy azokon a helyeken, ahol ezek a sportlétesítmények vannak, használják a ví zórát, megfelelő biztosítékot ad arra, hogy csak a felhasznált mennyiséget fizessék. A másik még – ahol esetleg erre valamilyen oknál fogva még nincs lehetőség ": a szolgáltató, tehát a vízszolgáltató vállalat és a szolgáltatást igénybe vevők közötti megál lapodások alapján kötik meg a szerződést, amelynél figyelembe veszik a szezonjelleget; figyelembe veszik azt, hogy milyen pályáról van szó, tehát bitumenesről vagy pedig füvesről, mert a rendelet bitumenes pályák locsolására nem tartalmaz előírást. Úgyhogy ezeknek a figyelembevételével szeretném, ha képviselő úr el tudná fogadni a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Dr. Sipos Imre, a Független Kisgazdapárt képviselője kérdést kíván feltenni a földművelés ügyi miniszterhez "A vadászati törvény és a vadkár rendezése" tárgyában. Sipos Imre képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Dr. Sipos Imre (FKgP) – a földművelésügyi miniszterhez "A vadászati törvény és a vadkár rendezése" tárgyában SIPOS IMRE, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Választókerületem területén jelenleg már elviselhetetlen a termelők számára az elszenvedett vadkár. A mezőgazdasági termelés mármár lehetetlenné válik. Különösen súlyos a helyzet napjainkban, amikor a szántóterület mintegy 50%a megműveletlen, így az elviselhetetlen létszámú vadállomány az amúgy is csökkent művelt területen hatványozott károkat okoz. Nem ritka burgonyában az 5060%os, kukoricában a 80 – 90%os, dohányban a 4050%os vadkár. Bizonytala n a vadászati joggal rendelkező szervezetek fizetőképessége a vadkár megtérítését illetően. Így nemcsak a termény felhasználhatóságának a teljes hiánya, de annak ellenértéke megtérítése is bizonytalan. Így az amúgy is hátrányos helyzetű térségben ezen term elési feltételeknek a biztosítása lehetetlenné válik, így a teljesen mezőgazdaságból élő állampolgárok, választópolgárok jövedelmi viszonyai mármár a tűrőképesség határa alá kerültek.
