Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PERJÉS GÁBOR, DR. (MDF)
1669 Tisztelt Ház! Mindezek alapján úgy érzem, nem elhamarkodott az a vélemény, ha azt mondom, hogy a Kormány a jövő évi költségvetésről szóló tervezetet szükséges, hogy a realitásoknak megfelelően átdolgozza. Nem többletosztogatást vár tőlünk a társadalom, csak a most beterjesztettnél igazságo sabbat, közteherviselést a szó eredeti érdelmében, és ebben persze példamutató élenjárást a kormányzati apparátus részéről. Ideje lenne a Kormánynak a valós helyzetről tájékoztatni a közvéleményt: azt a közvéleményt, amely – úgy gondolom – egyre inkább csa k az igaz és csakis az igaz szóra fogékony. Ennek elemi feltétele természetesen, hogy a kabinet ismerje el eddigi gazdaságátalakító ténykedésének kudarcát és mindazokat a felelősségeket, amelyekről felszólalásom elején szóltam, s amelyekkel ha most nem is, hát 1994ben úgyis szembe kell néznie. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Perjés Gábor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Felszólaló: Dr. Perjés Gábor (MDF) PERJÉS GÁ BOR, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elmúlt megint egy év, és itt állunk a költségvetés megvitatásának küszöbén. Ez a munka a legfelelősségteljesebb a mindenkori Parlament életében. 1990ben a demokratikus választásokon a nemzet az ország ügyeinek intézésével minket bízott meg, s megbízásunk a nemzet öntudatává emelésünket is jelentette. Számunkra a költségvetés nem lehet a számok összessége, az adók, a bevételek, a kiadások, az elosztó rendszerek hideg egyensúlya, hanem kifejezése a jövőt építő hitünknek, a biztonságunknak, boldogulásunknak. Az ország honvédelmi kiadásait megvédeni, reális szinten tartani a demokratikus parlamentekben sem mindenütt hálás feladat, különösen nem hazánkban, ahol átalakulásunk fájdalmas sebeket szakítot t fel, ahol több százezres a munkanélküliség, ahol már 1947ben a nemzetgyűlés költségvetési vitájában SzentGyörgyi Albert a honvédelmi költségvetés felét az előbb említett égető sebek sürgős gyógyítására kívánta fordítani. Érveléséből a következő gondola tot emelném ki: "A legmélyebb meggyőződésem, hogy boldogság és békesség ezen a földön csak akkor lesz, ha a hadseregre és a háborúra mindannyian úgy fogunk visszagondolni, mint a középkori barbárság egy maradványára." Azt hiszem, hogy ezzel a gondolattal n em szállhatunk vitába, de a SzentGyörgyi Albert által említett boldogsági ponttól még nagyon távol vagyunk. Nem dramatizálom országunk helyzetét, nincs ellenségképem, különösen nincs fantom ellenségképem. Egyetértek a humanista Cervantesszel, hogy a béke a legértékesebb jószág, amit az ember az élete folyamán megszerezhet. Egyetértek minden bizalomerősítő intézkedéssel, a kiszámíthatósággal és az országok közötti átjárhatósággal. De semmiképpen nem tudok egyetérteni azokkal, akik váltig cáfolják, hogy a V arsói Szerződés megszünte a térségben biztonsági vákumot hozott létre. Mire alapozom kijelentésemet? Öröknek vélt struktúrák bomlottak és bomlanak fel Délkelet- és KeletEurópában. Európa térképe soha nem volt államhatárokkal ennyire felszabdalt. Térségünk és KeletEurópa soha nem látott gazdasági válság és ökológiai katasztrófa felé halad. Délkelet- és KeletEurópa gyilkos polgárháborúi és háborúi a barbár középkor féktelen kegyetlenségeit idézik, ahol az irreguláris fegyveres erők kicsúsztak a kormányok i rányítása alól. Hölgyeim és Uraim! Tisztán kell látnunk: Közép- és KeletEurópa önerejéből a komplex válsághelyzetet képtelen megoldani, s a külső segítség helyett NyugatEurópa hűvös távoltartási magatartása észlelhető. Összefoglalva kimondhatjuk: a gazda sági nehézségek, a szociális feszültségek, az etnikai és a kisebbségi jogok durva, provokatív felrúgása biztonsági tényezővé váltak, a térség destabilizálódása
