Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PERJÉS GÁBOR, DR. (MDF)
1670 fokozatosan nő, a hárompillérű biztonsági politikánk két pillére, a két- és többoldali biztonság i szerződések, s az összeurópai garanciák rendszere még épülőfélben van. A második biztonsági pillérünk nem védte ki, hogy egy ország, a párizsi békeszerződést felrúgva, az államhatárt sodorvonalába képező folyót elterelje, és ezzel mintegy új hídfőállást alakítson ki hazánk határán. Gondolatmenetemben beszélnem kell a harmadik biztonsági pillérünkről, az ország elégséges védelmét biztosító honvédségről, amelynek fenntartását Helsinki szelleme és alapokmánya is igazolja. Mit ír erről Carl von Clausewitz a h áborúról szóló munkájában? Szó szerint idézem: "A háború sokkal inkább a védőért, mint a hódítóért van, mert a betörés hozza létre a védelmet. A hódító mindig békeszerető, amint ezt Bonaparte Napoleon is folyvást hangoztatta. Szívesebben vonulna be nyugodt an országunkba. Hogy ezt ne tehesse, háborúhoz kell folyamodnunk, és azt elő kell készítenünk. Más szavakkal: a gyengék, a védelemre szorulók álljanak mindig készen, nehogy rajtuk üssenek. Az igazi védelemhez a következők szükségesek: minden eszköz teljes előkészítése, hadra fogható hadsereg, végül józan gondolkodású nép, amelyik nem fél jobban ellenfelétől, mint amennyire az tart tőle." A XX. században minden eszköz teljes előkészítését és a hadra fogható hadsereget a védelmi költségvetés biztosítja. Így C lausewitz gondolatai ma is helytállóak. Egy ország védelmi kiadásainak nagyságrendje mindig sajátos kompromisszumok eredményeként alakul ki. Egyrészt az adott térség katonai és biztonságpolitikai helyzetének elemzésén alakuló védelmi feladatrendszer által támasztott követelmények, másrészt a nemzetgazdaság teljesítőképessége által behatárolt, az állami költségvetésen keresztül újra elosztható jövedelemnagyság sajátos egyensúlyaként jelenik meg. (9.40) Ez általában nem jelent optimális megoldást, inkább még az elfogadható változathoz áll közelebb. De nem győzöm ismételten hangoztatni: a védelmi ráfordítások elégséges vagy elégtelen nagysága nem ítélhető meg objektíven a döntés időszakában, tehát békében. A kérdés elméleti, nem fejtem ki, ellenben azokról a té nyezőkről szeretnék beszélni, amelyekkel megítélésem szerint egyértelműen igazolható, hogy a Honvédelmi Minisztérium 1993. évi költségvetési javaslata a még elfogadható változat kritériumát sem teljesíti minden tekintetben. Mennyit ér, sok vagy kevés a hon védelmi kormányzat 66,5 milliárd forintos költségvetése, amelyből 7,5 milliárd forintot azonnal levonhatunk, mert ezt az összeget a tárcának kell megtermelnie. 59 milliárd forint – ennyit szavazott meg a Parlament 1992ben a nyugdíjak évi emelésére. Bős – Na gymaros az országnak majdnem kétszeresébe került, s még hány milliárdba fog kerülni. A The Military Ballance a magyar védelmi kiadások GDPhez viszonyított arányát 1,7%ban adja meg. Ez az érték 1988ban 3,5%os volt. A honvédelmi költségvetés reálértékben 1989től napjainkig a felére csökkent. Eközben a közvetlen honvédelmi kiadásokon belül a fejlesztés aránya 41%ról 10%ra esett vissza, s a fenntartás aránya 59%ról 90%ra emelkedett. A közvetlen katonai kiadásoknál a nemzetközileg kialakult egészséges a rányt a 40%os fejlesztés s a 60%os fenntartás jelenti. Ha a fejlesztést tartósan 20% alatt tartják, a hadseregek fennmaradása, működőképessége kerül veszélybe. Tisztelt Képviselőtársaim! Vitázom azokkal, akik azt állítják, hogy a honvédség 1020 milliárd os költségvetési többlettel csak órákkal tudná tovább védeni az országot. Vitázom és kijelentem, hogy a Magyar Honvédség szoros, de elégséges költségvetéssel működőképes marad, s képes megvédeni hazánkat. Mi lesz a honvédelmi költségvetésből lefaragott 10 egynéhány milliárd forint sorsa?
