Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
1665 abban, hogy a költségvetés egyre kevésbé lesz képes a saját adósságproblémáinak kezelésén túlmutató társadalmigazdasági kérdésekkel foglalkozni. Az előbbire abból következtethetünk, hogy a beruházási ráta messze elmaradt a megtakarításitól, tehát a sza bad forrásokat egyszerűen felemésztettük, az utóbbira pedig az állami adósságszolgálat jelentős megnövekedése, a belső adósság spirálban való gyors előrehaladása utal. S végül nem utolsósorban súlyos felelősség terheli a kormányzatot az 1991re beígért, ám még 1993ban is halasztódó államháztartási reform okán, ami miatt nem képesek határozottan megjelenni a gazdaság kitörési pontjai, miközben a társadalmi elégedetlenség jogosan egyre csak fokozódik. A gazdaságirányítás újfent csak a költségvetés bevételi o ldalához nyúlt hozzá, ami – miközben nem kis társadalmi tehertételt jelent – csak porhintés az alapprobléma megoldása szempontjából. Úgy gondolom, szólni kell a költségvetés elméretezett gazdaságpolitikai alapvetéseiről is. A költségvetés bevételi és ehhez részben igazodó kiadási oldala a reálisan várható mértékekhez képest túlméretezett. A GDP a nemzetgazdasági előrejelzés szerint jövőre 15,1%kal emelkedik nominálisan. Ezzel szemben a költségvetés bevételeinél 24,5%os, kiadásainál pedig 18,1%os növekedé s mutatható ki, és a konszolidált államháztartási bevételeknek 17,3%os, és a kiadásoknak 16,5%os a növekedése – , de ez a növekedés is meghaladja a GDP bővüléséről feltételezettet. Ám maga a GDPprognózis is kétségbevonható, s nem azért, mintha túlzott pe sszimizmust tükrözne, ellenkezőleg: a jövő évi nemzetgazdasági terv nagyjából az 1992re vázolt – és meghiúsultnak a megismétlése. Abból indul ki, hogy most már tényleg elértük a mélypontot és a visszaesés nem folytatódik – , viszont külső finanszírozási pr oblémáink nem lesznek, ezért a folyó fizetési mérlegben nem kell aktívumot elérni. A növekedést az export dinamikus, 57%os emelkedése húzza, és a beruházások belendülése meg az importtöbbletet tolja. Ez a program azonban – akárcsak az idei évre előirányz ott – csak a belgazdasági feltételekkel nem számol! Azzal, hogy az elmúlt három évben bekövetkezett körülbelül 20%os visszaesés nyomai nem tűnnek el egyik napról a másikra. A recesszió után piacgazdaságokban is depresszió, pangás szokott következni, nem p edig fellendülés. Nálunk azonban nem egyszerűen gazdasági válság van, hanem olyan összetett, több tényezőből álló válság, amelyben a múlt rendszer öröksége összeadódik azzal, amit nevezhetünk történelmileg példátlan rendszerváltozásválságnak! Szétszakadta k a gazdaság korábbi integrációi, felszámolódtak a gazdaságirányítás és működés megszokott rutinjai, piacok estek ki, bizonytalanná lett a tulajdoni szerkezet és annak átalakulási iránya is. A válság a csődök, a felszámolási eljárások formájában manifesztt é vált és terheli a bankok portfolióját is. Az üzleti élet bizonytalansága átlagon felüli, és ilyenkor a vállalatok és pénztulajdonosok az átlagosnál is óvatosabbak. Az 1992es év gyakorlatilag ennek bizonyítéka. Nem számol a program a belgazdaság kifullad ási pályáival; azzal például, hogy az exportdinamika az év második felében már jelentősen mérséklődött, az import pedig épp azon javak, az anyagok és alkatrészek tekintetében esett vissza nominálisan, amelyek az exporttermelés alapjai lehetnének. A kivitel ünk jelentős részét adó agrárgazdaságot nemcsak az aszály sújtotta – nyugodtan mondhatjuk, hogy romokban hever, aminek gazdasági lecsapódása éppen a következő évben fog megmutatkozni. A Gazdaságkutató Részvénytársaság vizsgálatai is azt mutatják, hogy a vá llalkozók jelzései szerint a konvertibilis elszámolású értékesítés nem vagy alig emelkedik. Az export vezette fellendülésre tehát gazdaságpolitikát, költségvetési politikát alapozni felelőtlenség! De a rendezetlen, forrongó, átalakulóban lévő, és ezért biz onytalanságokkal telített belső piac sem mutatja azt az arculatát, amiből a fellendülés fordulata kiolvasható lenne!
