Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
1664 felsz ólalására. A képviselő úr jelenleg el kívánja mondani felszólalását? (Király Zoltán: Igen.) Akkor ő következik majd. Megadom a szót a képviselő úrnak. (9.10) Felszólaló: Király Zoltán a független képviselők részéről KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Elnö k Úr! Tisztelt Ház! A Parlamentnek évek óta kifeszített költségvetésekkel, válságköltségvetésekkel kell megbirkóznia, amelyekkel mindenki elégedetlen, viszont semmi sem oldódik meg. A most benyújtott tervezet nemcsak feszített és nagyobb feszültségekkel te rhelt a korábbiaknál, de alkalmazott megoldásainál, amelyek az államháztartás egészére kiterjednek, a rövid távú túlélés érdekében hosszabb távú károsodásokat vállal a következő kormányok és mindannyiunk terhére. A Kormányt tehát több szempontból is komoly felelősség terheli azért, hogy a Parlamentnek ilyen költségvetéssel kell szembesülnie és megkínlódnia 1992. végén is. Ráadásul ismételten beszorított helyzetben, minthogy a Kormány kötelezettséget vállalt az IMF előtt arra vonatkozóan, hogy a költségvetés hiánya nem fogja meghaladni jövőre a 185 milliárd forintot, a Társadalombiztosítási Alapoké pedig a 40 milliárdot – , s vállalta azt is, hogy ezt a Parlament elfogadja. A Képviselőház tehát ismét megzsarolható. Ám a Parlamentnek – mint ahogy az elmúlt két és fél év példája is mutatja – nincs lehetősége arra, hogy a Kormányt gazdasági programjának betartására kényszerítse. Például a kétéves kormányzati munka feletti parlamenti vita is amolyan falra hányt borsó esetének bizonyult, csupán annyi történt, hogy a Kormány kipipálhatja egyik alkotmányos kötelezettségét. A kormányzat súlyos felelőssége konkrétan a következőkben merülhet fel: mindenekelőtt abban, hogy az elmaradt jövedelemtermelésért már nemcsak a múlt öröksége hibáztatható, de az a kormánygyakorlat i s, amely a történelmi idő elvesztegetésével nem tett meg minden tőle telhetőt a gazdasági átalakulás felgyorsítására, a befektetések stabil alapjait jelentő piacgazdaság intézményeinek kiépítésére. Helyette ideológiaipolitikai csatározásokba kezdett, pedi g az ország polgárainak döntő többsége a választásokat követően nem ezt várta! A mesterségesen gerjesztett politikai csatározások folyamatosan rontották a gazdasági átalakulás feltételeit, ami által a Kormány olyan vermet ásott, amiből nemhogy neki, de az új kormánykoalíciónak is rendkívül nehéz lesz majd kimásznia. Továbbá a Kormány ezenközben új elkötelezettségeket vállalt, illetve vállaltatott a Parlamenttel, amelyek a behorpadt és ki nem egyengetett bevételi oldallal szemben többletkiadási kötelezettség eket jelentenek. Ezek közé tartozik a kormányzati igazgatás költségnövelő átszervezése, a miniszterelnökség megduplázása különféle tanácsadói csoportokkal és tárca nélküli miniszterekkel meg apparátusaikkal, továbbá: a köztársasági megbízottak rendszerének kiépítése, a regionális oktatási központok létrehozása és számos más új hivatal felállítása. Ezeknél azonban nagyobb horderejű és ma még beláthatatlan következményekkel jár – s ezt mindenféle politikai felhang nélkül mondom, csak tényszerűen – a kárpótlás intézményesítése vagy a világkiállítás programjának beindítása. Ugyanakkor többmilliárdos többletkiadásokat jelentenek az egyházakkal és a határainkon túl élő magyarokkal szemben vállalt anyagi elkötelezettségek, továbbá a különféle garancia- és kötelezet tségvállalások. 1992ben a Kormány által – hogy Kupa miniszter úr korábbi nyilatkozataiból idézzek – "vidáman vagy gondtalanul finanszírozható" költségvetési hiány következményei a jövőt terhelik, és ez is olyan kormányzati felelősség, amely nem hárítható át az elődökre, viszont hatását az eljövendő évek sínylik meg. A Kormány ugyanis – bár időben kapott figyelmeztetést – olyan belső eladósodási csapdába vitte a költségvetést, aminek hosszabb távú hatása a megtakarítások elértéktelenítésében fog megjelenni és
