Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
159 MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Abban a helyzetben vagyok, hogy az előttem elmondott vezérszónoklatokkal és bizottsági állásponttal is szinte teljes egészében egyetértek – ugyanak kor csodálkozom is, hogy ha ilyen konszenzus van bizonyos alapvető kérdésekben, akkor miért nem történik igazából semmi. Ezt elsősorban kormánypárti képviselőtársaim figyelmébe ajánlanám, hiszen a döntés lehetősége a többség kezében van. 1991ben a Társada lombiztosítási Alap éves hiánya megközelítette a 22 milliárd forintot – a helyzet több mint kétségbeejtő. A Kormány – úgy tűnik – struccpolitikát folytat a társadalombiztosítással kapcsolatban: miközben a társadalombiztosítás gazdálkodását nyilvánvalóan, é s a Kormány által is elismert módon, súlyos, hosszú távon ható feszültségek terhelik, a társadalombiztosítással kapcsolatos intézkedések rendre rövid távú, konfliktuskerülő stratégiára mutatnak. A Kormány tehetetlenül szemléli az eseményeket, és a Parlamen t szociális bizottsága által kikényszerített lépéseken túlmenően szinte semmit sem tesz a helyzet rendezése, az akut válság kezelése érdekében. A 22 milliárdos múlt évi deficitet egy kétségbeesett segélykiáltásként foghatjuk fel, ismerve az idei, a szakemb erek szerint is legalább 50 – egyes becslések szerint 6070 – milliárd körüli várható hiányt és a jövő évben akár 100 milliárdot is elérhető deficitet. A tavalyi évi deficit ténye a kormányzaton kívül – amely nullszaldós költségvetést terjesztett be és sza vaztatott meg az engedelmes kormánypárti képviselőkkel – nem lepett meg senkit, esetleg a mértéke váltott ki némi megütközést. Itt, ezen a ponton jegyzem meg, hogy ez év tavaszán – pontosabban június 9én – elhangzott interpellációmban mind az ez évi hiány várható finanszírozására, mértékére, az ezzel kapcsolatos lépésekre kérdeztem rá a kormányzat illetékesétől, mind pedig a múlt évi hiány finanszírozásával kapcsolatosan – és bizony, elég semmitmondó választ kaptam. Tehát a problémák tovább görögnek, a dön tésképtelenség tovább folytatódik. Készült ugyanis elemző munka – amelynek eredménye az a bizonyos társadalombiztosításról szóló országgyűlési határozat lett ", amelyben az OTF szakértői kimutatták, hogy változatlan feltételek mellett a Társadalombiztosítá si Alap hiánya évente legalább 20 milliárddal nő, és 1995re eléri a 100 milliárdot. Zárójelben jegyzem meg, hogy ehhez még nem számolták akkor a kintlévőségek ilyen mértékű megugrását és a munkanélküliség ilyen drasztikus emelkedését, ami lehetővé teszi, hogy ez a hiány – tehát a 100 milliárdos hiány – már az 1993as évben bekövetkezzék. A Kormány csak szólamokban beszél a nagy elosztási rendszerek reformjáról – valójában vajmi keveset tesz érte. A helyzet romlása azt idézi elő, hogy már 1993ban, de legké sőbb 1994ben kezelhetetlen helyzet áll elő. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy minden átalakítás csak idővel érezteti hatását, így kijelenthető, hogy az utolsó órákban vagyunk… Mi szükséges a Társadalombiztosítási Alap helyzetének normalizálásához? Először is a profiltisztítás, hiszen az idei évben több mint 40 milliárd forint olyan kiadás volt a társadalombiztosításnál, aminek egyértelműen szociális jellegű költségvetési kiadásnak kellett volna lennie. Haladéktalanul el kell kezdeni az egészségbiztosítási ág határozott számszaki elválasztását, a privát szektor bekapcsolódásának lehetővé tétele és ösztönzése mellett. Sokkal határozottabban folytatni kell a teljesítményfinanszírozás lehetőségének megteremtését a kórházi fekvőbetegellátási rendszerben. Az alapel látás fejlesztésével párhuzamosan nagymértékű ágyszámcsökkentésre van szükség – ezen szelekciót azonban jórészt a teljesítményfinanszírozás segítségével lehetne megtenni. Felül kell vizsgálni a gyed rendszerét, hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszerhez is. A nyugdíjazást illetően a tavalyi évi 60/1991es, október 29ei országgyűlési határozatot figyelembe vevően el kell kezdeni egy nemzeti alapnyugdíj kialakítását. Át kell tekinteni a vagyonátadás mikéntjét és folyamatát, hiszen az 1994. év végéig 300 milliár dot kívánnak a
