Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
160 társadalombiztosításnak átadni. Amennyiben ezt deficitfinanszírozásra kívánjuk fordítani, akkor ezt gondoljuk át, és tegyük tudatosan, nem pedig tűzoltásként, a várható fejlemények láttán. Jelenleg nem a mi dolgunk, hogy a nagyon sok esetben népszerűtlen csomagtervet összeállítsuk a Társadalombiztosítási Alap megmentésére, de a Kormány részben tehetetlensége, részben a népszerűtlenségtől való ösztönös félelme eléggé kilátástalan helyzetbe hoz minket. Rátérve az 1991. évi hiány rendezésére, ki kell jelentenem, hogy a FIDESZ frakciója a hiány ilyen formában való finanszírozását elfogadhatatlannak tartja. Elfogadhatatlannak tartjuk, két okból: egyrészt azért, mert ezzel – mármint hogy a hiányt a likviditási alapból fedezzük – egy veszélyes preced enst teremtünk, másrészt pedig, ismerve a társadalombiztosítás pénzforgalmát, ez teljesen ellehetetleníti az alap évközi működését. Ezen a ponton hadd idézzem a Fáklya Csaba által egyszer már idecitált gondolatokat, a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosít ási felügyelőbizottság Antall miniszterelnök úrnak írt levelében rögzített állásfoglalását. Az idézet a következőképpen hangzik: Az 1992. évre szóló állami költségvetési törvény csak a nyugdíjalap részére biztosítja a kamatmentes hitel igénybevételét, és a törvények betartása mellett sem az egészségügyi, sem a gyógyszerellátás finanszírozásának fedezete nem biztosított. A felügyelőbizottságok nem tartják bevonhatónak a hiány rendezésébe a társadalombiztosítás tartós tartalékalapjait sem. Megdöbbentő és a Pa rlament jogosítványait – tehát, tisztelt Képviselőtársaim, a mi jogainkat, méltóságunkat – sértő az a reakció, hogy Antall úr nemhogy nem reagált az általunk oly fontosnak tartott és újonnan felállított két felügyelőbizottság levelére, de még csak vissza s em jelzett, hogy megkapta azt. Ez nemcsak az elemi udvariasságot sértő, elfogadhatatlan viselkedés, hanem a Parlament tekintélyét is rombolja. Ráadásul meg kell említenem, hogy a törvényjavaslat említést sem tesz arról, hogy a felügyelőbizottságok elutasít ották a hiány finanszírozásának a törvényjavaslatban szereplő módját. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a nullszaldó helyett kialakult 22 milliárdos hiányról legalább megfelelő szinten és időben tájékoztatni kellett volna a Parlamentet – ez nem történt meg . Az eset – figyelembe véve a központi költségvetés hasonló, sorozatos példáit is – lassan már gyakorlattá válik. Itt kell utalnom arra, hogy nemcsak az ez évi központi költségvetésnél szükséges egy pótköltségvetés előterjesztése a teljesen felbillent egye nsúlyi helyzet regisztrálására, hanem, bizony, a Társadalombiztosítási Alapnál is valakinek el kellene gondolkozni azon, hogy egy nullszaldós költségvetés helyett egy várhatóan 5070 milliárdos hiány ugyan nem indokoljae azt, hogy esetleg a Parlamenthez f orduljanak, legalább tájékoztatási szinten, és esetleg a Parlament hatáskörébe utalnák azt a döntést, hogy meg kívánjae fontolni egy új pótköltségvetés és bizonyos intézkedések megtételét. Sajnos, semmi más nem történt meg ezen a téren. A költségvetési ga rancia elutasítása azért is érthetetlen, mert a kintlevőségek – amelyek mára meghaladták a 70 milliárdot – jórészt az állami vállalatok számláira írhatók. Valójában ez azt jelenti, hogy a Kormány a társadalombiztosítással szubvencionálja, támogatja az álla mi vállalatokat – ez megmagyarázhatatlan gyakorlat. A hiány rendezésére a következő opciók, lehetőségek állnak – elvben – rendelkezésre: 1. A zárszámadás visszamenőleg nyilván nem tud profilt tisztítani. Bár itt zárójelben jegyzem meg, hogy ezt nekünk, Kép viselőtársaim, együtt némileg módunk van megtenni, hiszen a központi költségvetés zárszámadása is most van a Ház előtt. 2. A vagyonjuttatást szintén nem lehet visszamenőleg a hiány finanszírozására felhasználni. 3. Ezekből következően marad az á llami garancia. Erre vonatkozóan egyébként határozott ellentmondásban van egymással a képviselőtársaim által is említett, többször módosított 1975. évi II. törvény és az 1991. évi – a szilveszteri költségvetésre biztos emlékeznek – CIV. törvény, ami egy fe ltételes garanciát vállal a '75. évi II. törvénnyel szemben, amely egy alanyi jogon járó, természetszerű garanciát jelölt meg. A feltételes garancia egyébként is a költségvetési törvény egyik
