Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GERBOVITS JENŐ (FKgP)
1555 Nem kételkedem az önök jó szándékában. Kérem, önök se kételkedjenek abban, hogy az országgyűlési képviselők felnőtt emberek, akik költséges propagandahadjárat és erkölcsi nyomás nélkül is képesek törvényhozói tisztjük és lelkiismeretük szerint dönteni. Tisztelt Ház! 1986ban az Írószövetség közgyűlésén Albert Gábor – nem kis bátorságról téve tanúságot akkor – a biológiai népszavazásról beszélt, nem csupán az abortusz ijesztő adatait sorolva fel, d e az öngyilkosság, az alkoholizmus adatait, a neurotikusok egyre növekvő számát is, utalva arra, hogy nem élhető életnek tartja ezzel a biológiai népszavazással a magyar nép azt az életet, amelyben az elmúlt évtizedekben része volt. (11.40) Nekünk itt, tör vényhozóknak, az a feladatunk, hogy élhető életet teremtsünk, indirekt módon javítsuk meg ennek a biológiai népszavazásnak az adatait – például a párt- és presztízsszempontokon felülemelkedő, a humánszférát védő és nem kiszolgáltató költségvetéssel, adóren dszerrel, lakástörvénnyel, oktatáspolitikával. Mások lelkiismeretének határait átlépni nincs jogunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Gerbovits Jenő kisgazdapárti képviselő úr. Felszólaló: Gerbovits Jenő (FKgP) GERBOVITS JENŐ (FKgP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt képviselőtárs Hölgyek és Urak! Bevallom őszintén, én azzal a gondolattal foglalkoztam Mécs Imre, Tóth Sándor, valamint a harmadik képviselőtársunk felszólalása után, hogy visszaadom a felsz ólalás jogát, hisz' engem előre a padlóra söpörtek. Nagyon köszönöm Beke Kata képviselőnő hozzászólását: adott egy kis bátorságot; no meg Mécs Imre második szakasza, amikor azt mondta, hogy tulajdonképpen nem is ránk tartozik, törvénnyel beavatkozni mások életébe nem a mi dolgunk. És ezt én megtoldom azzal: ez akkor is igaz lenne, ha a padsorokban csupán csak nők ülnének. Megmondom őszintén: mintha egy lelkigyakorlaton ülnék, úgy éreztem magam, és őszinte csodálatom, hogy ebben az igazán komoly kérdésben a liberálisok – főleg a fiatalok – tanúsítottak nagyon nagy bölcsességet. Én megköszönöm. Hogy van az, hogy az idősebbek – és hadd kezdjem Tóth Sándor képviselőtársamnál… Hadd mondjam el, hogy én igen vallásos katolikus családból származom. A nagyapám egy ig azi vallásos ember volt: a káromkodást nem ismerte, templomatya és közgyám volt. De amikor az egyház által is perifériára szorított leányanyák ügye került az asztalára, akkor kimondta: "A teremtőfáját!" – nála ez már egy nagy káromkodás volt. Az egyház, a katolikus egyház – nem most: hatalma birtoklása idején – elnézte, hogy az első világháborús hadiözvegyek 345 gyerekkel kiközelítették az egyházi erdőből a fejükön a fát. Megkértek – ott fogasoltam vagy szántottam: "Öcsém, nem hoznád haza?" – ha az erdész el nem zavarta… Tisztességgel be kell vallani, hogy ez volt az egyház szerepe. És ezért az én felháborodásom – megmondom őszintén – egy olyan témában, amivel mi most foglalkozunk, ami a nőnek, amióta a világ világ és az lesz, soha meg nem oldott problémáj a… Az egyik változat foglalkozik a válsághelyzettel, ez egy kivételezés. Mikor nincs a nő válsághelyzetben? Az egyik menyecske, ismervén ezt a kitételt, odasúgta: "Képviselő úr, ha csak az uram rám néz, én már válsá ghelyzetben vagyok." (Derültség.) Tóth Sándor idézett egy kemény részletet: "véres kéz, véres korona". Hát még ezek után sem tudunk a nő eszével gondolkodni? Hát ha ma, a mai igazán kultúrkörülmények, modern eszközök között valaki azt hiszi, hogy a nőnek, az ostobának – és tőlük elnézést kérek – csak annyi esze van, hogy nótaszóval megy be egy ilyen műtétre? És a két háborút összekötő időben, amikor primitív kóklerek minősíthetetlen eszközökkel nyúltak ehhez a kényes témához, és vállalták vagy a
