Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
1552 még meg nem születettek ne születhessenek meg, rákényszerítsük a meg nem születettekre, akiknek az élet törvényszerűségéből adódóan viszont az a felfogásuk, hogy megszülessenek, még ha ezt a felfogást szóban kifejezni képtelenek is. Ha ezt tennénk, ez számomra egyfajta rasszizmus legtisztább példája lenne. A fekete rabszolga sem tudta felfogását érvényesíteni a felsőbbrendűnek tekintett fehér emberrel szemben, legfeljebb csak elmenekülhetett e lőle, amint azt a magzat is tenni igyekszik az utána nyúló műszer elől. Azok a képviselőtársaim tehát, akik eddig is már többször felemelték szavukat a kiszolgáltatottak, a hátrányos helyzetben levők védelmében, remélem, most is hallatni fogják hangjukat. A közvéleményre is hivatkozik Rózsa Edit, és felmutatott egy ábrát, mely szerint – és most őt idézem – : "A felnőtt társadalom 70%a vallja azt, hogy engedélyezni kell minden esetben – az abortuszt. Nos, ez egyszerűen nem igaz. Ezt cáfolja a Népességtudomány i Kutatóintézet felmérése, mely szerint nem ért egyet a terhesség megszakításával, pl. arra való hivatkozással, hogy a nő nem él házasságban, a megkérdezettek 74%a; az indoklással, hogy a nő 35 évnél idősebb, nem ért egyet 68%; az indoklással, hogy a szül őknek nincs önálló lakásuk, nem ért egyet 48%; az indoklással, hogy két gyermek már van, nem ért egyet a megkérdezettek 74%a. A valóság tehát éppen a fordított, a megkérdezettek 75%a legfeljebb csak kellő indoklással fogadná el az abortuszt. Én is kaptam 24 db ilyen előrenyomtatott levelezőlapot, melyen választópolgáraim felszólítanak arra, hogy szavazzak – idézem – " Nemmel a szabad döntés jogát korlátozó bármilyen indítványra." Nem tudom, hány lapot kaptam volna azoktól, akik a magzat védelme mellett ál lnak, minthogy ilyen kampánycsapatok által osztogatott levelezőlapokról nem tudok. Lehet, hogy kevesebbet kaptam volna, mint 24. De kérem, értsék meg, ha következetes akarok maradni, nekem azt a kiirtott ötmilliót kellene megkérdeznem, akik soha nem kérdez hetők már meg. Minthogy fejemre szabadítom a vádat, hogy nem ismerem el a demokrácia alapjaként a többség véleményét, ezért csak nagyon halkan és zárójelben hivatkozom az egyik első törvényalkotó elődünkre, Mózesre, aki – amint azt tudjuk az Ótestamentumbó l – a hegyről visszatérve arra inti népét: "A szokásjog, legyen az bármily széles körben elterjedt, nem emelkedhet a felsőbbrendű törvények fölé. Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához úgy, hogy eltérsz az igazságtól!" Rózsa Edit úgy ítéli meg, "a Kormány tervezete még Bváltozatában is kizárólag a magzathoz fűződő érdekeket ismeri el a terhességmegszakítás végső jogalapjának. Ez a szemlélet – folytatja – a nőt a gyermekszülés eszközévé fokozza le." Én úgy í télem meg, hogy a Bváltozat a magzat érdekeinek védelmét határtalanul fellazítja. De tegyük föl, hogy valóban a magzat érdekeit ismeri el! Elég szomorú, hogy ebből olyan következtetés alakulhatott ki egyesekben, hogy ez az anyát a szülés eszközévé, szinte egy tartállyá fokozza le. Van szerencsére az ilyen összefüggéseknek más megítélése is, mely a megújuló élet legragyogóbb szentélyévé magasítja ezért a nőt. Ősidőktől kezdve az életanya tisztelete illette meg az anyát. Miként, mi céllal, kik által lehetett mára oly sokakkal elfeledtetni ezt a tiszteletet? Noha elfogadhatatlan számomra Kovács Pál képviselőtársam véleménye, hogy a magzat kiirtása szociális helyzetre való hivatkozással megengedhető, Surján miniszter úr utalt rá, hogy a jólét és a gyermekvállal ási kedv között, ha van összefüggés, ez éppen fordított, abban egyetértek képviselőtársammal, hogy az eddig elfogadott egyéb törvényeink nem kifejezetten a gyermekvállalás irányába hatnak. A szociális törvényeink, a családtörvény, az adótörvényeink elkövet kező tárgyalásakor gondolnunk kell erre. Kovács Pál is megemlíti a gyakran felhozott érvet, hogy a jogi szigorítás az egészségügyi szempontból is ellenőrizhetetlen, illegális abortuszok számát növelné. Az aggodalom nyilván nem alaptalan. De miért nem említ i ugyanakkor a legális abortuszok okozta megbetegedések előfordulási számát, azt a több ezer halálesetet, amely az abortuszok következményeként jelentkező méhnyakrák, rosszindulatú petefészekdaganat eredménye? Miért nem említi, hogy az abortuszon átesett nők
