Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 2. hétfő, az őszi ülésszak 20. napja - Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA MIHÁLY, (FIDESZ)
1518 Jómagam is azzal kezdeném, amivel Békesi László, valóban, az Országgyűlés régen tárgyalt olyan gazdasági törvényjavaslatot, amelyet a társadalom ilyen nagyfokú visszhanggal kísér, mint a kétkulcsos ÁFA, az ÁFAtörvény módosítása. Miről van szó, tisztelt Ház? Az eddigi három kulcsot, a 0, 15 és 25%os adókulcsot, amelyik a termékek és szolgáltatások ÁFÁját j elentette, január 1től a kormány 8 és 25%osra kívánja módosítani. Innen a közkedvelt kifejezés: kétkulcsos ÁFA, vagy ahogy mostanában egyre többet halljuk: "kétkulacsos" ÁFA. Magától értetődik a kérdés, hogy milyen gazdasági megfontolások indították a Ko rmányt arra, hogy az ÁFAtörvényen módosítson. Sajnos, én is részben ismételni fogom azokat a véleményeket, azokat az álláspontokat, amelyek Békesi László és Kuncze Gábor hozzászólásában elhangzottak. A legfontosabb és leggyakrabban hangoztatott érvek a kö vetkezők szoktak lenni. Először is, hogy a jövedelmek helyett a fogyasztást adóztassuk, másrészt, szükség van a magyar adórendszer modernizálására, az Európai Közösség adórendszerével történő adóharmonizálásra, s végül – mint ahogy ez az irányelvek vitájáb an is elhangzott – szükség van a költségvetés adóbevételeinek stabilizálására, vagy – ahogy Szolnokon mondta legutóbb, pénteken a pénzügyminiszter úr – az ÁFAbevételek stabilizálják a költségvetést. Nos, ezek az érvek önmagukban talán még meg is állnának, önmagukban képesek lennének valamilyen magyarázatot adni a módosításra, hiszen valóban szükség van adórendszerváltásra, amikor jövedelemtípusú adók helyett a fogyasztást kívánjuk adóztatni. Valóban korszerűsíteni kell a magyar adórendszert, egyszerűsíten i és átláthatóvá kell tenni. Erősíteni kell azokat a jogszabályi kereteket, amelyek normális adómorált alakítanak ki Magyarországon, és valóban az arányos közteherviselésre kell törekedni ezen a téren is, figyelembe véve az államháztartás szempontjait. Eze ket a szempontokat – tudomásom szerint – egyetlenegy parlamenti párt sem vitatja. Ám mit tapasztaltunk az elénk kerülő előterjesztésekből? Az adószint jelentősen nő a fogyasztási adóknál, de nem a jövedelem típusú adók helyett, hanem azok mellett. Csak a s zemélyi jövedelemadónál maradva, nemhogy csökkenne a személyijövedelemadóbefizetés a lakosság részéről, de tetemesen nő. Nincs valorizáció, hadd adózzon a lakosság az infláció után is, s az adóprésen is teker egyet a Kormány, amikor visszahozza az 50%os adókulcsot. (18.50) Tavaly ezt némi ünnepség után temethettük el. Nagyon örült mindenki, hogy végre azonos szinten van a társasági adónak és az SZJAnak az adókulcsa. Hirtelen ez is módosításra került. Felmerül persze a kérdés, hogy ez lennee a fogyasztás adóztatása a jövedelmek helyett. Hát én kötve hiszem. Kétségtelen tény, hogy a Kormány a maga szempontjából logikusan jár el. Az egyre nagyobb költségvetési hiány, valamint a kiadási oldalon elmulasztott intézkedések egyenes következménye lett, hogy mára csak az adóbevételek növelése tűnik az egyetlen járható útnak. Hiábavalónak tűnik az eltelt két esztendő, ha 1992ben is csak az adóprés az egyetlen gazdaságpolitikai eszköz. A FIDESZ parlamenti frakciója úgy ítéli meg, hogy lett volna lehetőség másfajta m egoldásra. A nagyságrendek összevetése miatt érdemes megemlítenem, hogy például a kárpótlási kiadások már többet emésztettek fel, mint az ÁFAtól remélt bevételi remények. Tisztelt Ház! Ismerve a beterjesztett 1993as költségveté st, azt kell mondanunk, igazán komoly többletbevétel nem várható a kétkulcsos ÁFAtól. A Kormány ebben a tekintetben is délibábokat kerget. Csak a kormányelőterjesztésekre hivatkozva hadd hívjam fel a figyelmet néhány adatra. A Kormány által várt többletb evétel körülbelül 80 milliárd forint, bár én már hallottam ennél magasabb összeget is, változatlan helyzetet feltételezve ez az összeg erősen megkérdőjelezhető. Egyrészt a gazdaság továbbra is válságban van, a legfontosabb adatok visszaesést jósolnak, amel y optimista előrejelzések szerint is legfeljebb 1993. II. felében mehet át stagnálásba. A lakosság
