Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 2. hétfő, az őszi ülésszak 20. napja - Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1515 Kétségtelen, hogy a költségvetés bevételi előirányzatainak stabilitása a gazdaság recessziója miatt megingott. Ez egy pillanatig sem kétséges. Az is kétségtelen, hogy a végső fo gyasztás bizonyos határok között tovább nem csökkenhet, tehát a legbiztonságosabb bevételi forrást, erőforrást a végső fogyasztást terhelő adók, így az általános forgalmi adó jelenti. Ebből a logikából az következik, hogy a szakmai érvek közül a konkrét 19 93as javaslatból egyetlen állja meg a helyét, ez pedig a költségvetés bevételi szükségleteinek kényszere és az ehhez történő jövedelemcentralizációs program. Ez vitathatatlan. Egy pillanatig sem kétséges. Nézzük a további érveket. A további érvek úgy szól nak, hogy egy korszerű adószerkezetben, amely megfelel a gazdaság szükségleteinek makrogazdasági hatásait és konjunktúratámogató elemeit tekintve, és egyidejűleg szolgálja a költségvetési bevételek stabilizálását, a végső fogyasztást terhelő adók nagyobb r észaránya felel meg. Ez is természetesen igaz. Ez azonban – mélyen egyetértek Kuncze Gáborral – azt a második lépést feltételezi, hogy ennek fejében a profitot, illetve a jövedelmeket terhelő adók csökkennek. 1993ban erre nincs lehetőség, a javaslat ezzel a lehetőséggel nem él. A második dolog: harmonizálni NyugatEurópa adórendszereihez, és ugye, most már konkrétan elhangzott a szomszédos Ausztriával történő összevetésünk. Hogyha a pénzügyi rendszer analógiáját vagy harmonizálását tekintjük, továbbá a kia lakult árarányok egymáshoz történő közelítését, akkor ez a logika helytálló, akkor a lépés kétségkívül szükséges. Ámde két dolgot ne feledjenek el! Egyfelől lényegesen kisebb a célul kitűzött közösség, illetve Ausztria adórendszerében a két kulcs közötti s áv, mint a javasolt 8 és 25% közötti sáv, másfelől azt gondolom, senki nem lehet olyan optimista, hogy azt higgye, hogy 1993 vagy '94 táján mi az integráció részeseivé válhatunk. Hogyha tehát azt tekintjük fő célnak, hogy közelítsünk ehhez a szabályrendsze rhez, mértékeihez és arányaihoz, akkor még lenne időnk, nem kellene feltétlenül 1993ban lépni. Nem vitatható – tisztelt Ház – hogy szakmailag a nettó többfázisú forgalmi adó a legjobb adónem. Nem véletlen, hogy a korszerű magyar adórendszer megalapozásáná l éppen ezt választottuk. Az sem vitatható, hogy a jelenlegi háromkulcsos rendszer helyett célszerű áttérni fokozatosan egy kétkulcsos rendszerre, sőt kimondom – tisztelt Ház – , ha igazán modern adórendszert akarunk, akkor hosszú távon nem kétkulcsos forga lmi adóval, hanem egykulcsos forgalmi adóval kell majd valamikor számolni, ami valahol a 12 és 15% között helyezkedhet el. Azzal egyetértek, hogy a jelenlegi és jövőbeni viszonyok – belátható jövőbeni viszonyok – között egy 10, 20%os normatív, illetve ked vezményes adókulcs képzelhető el az általános forgalmi adóban. Ámde jövőre még 25%os normatív kulcs megtartása mellett 8%os kedvezményes kulccsal számol a Kormány. Ha ez ebben a lépcsőben következik be – tisztelt Ház – , az államháztartás, a költségvetés esélyeit és a magyar gazdaság növekedési lehetőségeit tekintve és ismerve nagyon világosan tudnunk kell, hogy egyszer s mindenkorra – ez egy belátható időt jelent – bebetonozzuk a 25%os normatív kulcsot. Nem lesz meg az ellentéte belátható időn belül a 25 %os kulcs mérséklésének. Ha most így a Parlament elfogadja ezt az általános forgalmi adóról szóló törvényt, akkor hosszú távon 25% marad a normatív kulcs, és majd valamikor a 8%ot még emelni fogja vagy ez, vagy a következő Parlament 10 vagy 12%ra. De a költségvetés soha nem engedheti meg magának, hogy a 25%ból visszalépjen. Ennek az esélyét és a feltételeit csak a jelenlegi 0%os kulcsnak a megszüntetése és emelése teremthetné meg. Mindent összevetve – tisztelt Ház – , ha valamennyi szakmai érvet végigné zzük, akkor tényleg nem marad más hátra, mint a költségvetés bevételeinek '93as biztosítása. Önmagában véve ez is lehet elégséges érv. Ezt is elfogadom. Különösen akkor, hogyha e lépés nélkül nem kínálkozna más alternatíva arra, hogy a tervezett keretek k özött lehessen tartani az államháztartás, illetve a
