Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 2. hétfő, az őszi ülésszak 20. napja - Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1514 Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végtelenül megtisztelő számomra, hogy először kormánypártiként szólalhatok meg ebben a Házban. (Zaj, derült ség, közbeszólások: nyugalom!) Meg vagyok róla győződve, hogy semmiféle sanda célzatosság az elnöki kategorizálásban nem volt. Tisztelt Ház! Nem véletlen az, hogy az 1993. évi költségvetési törvényjavaslat és a benyújtott adótörvénymódosítások körében az á ltalános forgalmi adóról szóló új törvényjavaslat váltja ki a legnagyobb érdeklődést és a legnagyobb vitát. Nem azért, mint hogyha a benyújtott csomag legjelentősebb gazdaságpolitikai tartalmú tényezőjét pont ez a törvény alkotná, hiszen szilárd meggyőződé sem, hogy az államháztartás összesen bevallott több mint 225 milliárdos hiánya gazdaságpolitikai szempontból és makrogazdasági hatásait tekintve lényegesen nagyobb, mint az általános forgalmi adórendszer reformjának a javaslata. Ám, amíg az utóbbi csak köz vetetten és hoszszabb távon fejti ki hatását – gazdaságra és társadalomra egyaránt – , aközben kétségtelen, hogy a beterjesztett általánosforgalmiadótörvényjavaslat hatásait a gazdaság is és a társadalom tagjai is közvetlenül és rövid távon már 1993ban ér zékelik. Éppen ezért azt hiszem, hogy borzasztó nehéz, hogyha kizárólag szakmai, kizárólag költségvetéspolitikai vagy kizárólag adópolitikai megközelítésben próbálunk meg véleményt alkotni a beterjesztett törvényjavaslatról. Ez az a pont, ahol – bármennyi re racionálisak szeretnénk is maradni – egész egyszerűen megengedhetetlen, hogy ne kerüljön legalább egyenrangú mérlegelés tárgyává a társadalmi hatás 1993ban. (18.30) Azért, hogy a végkövetkeztetést meg lehessen alapozni, szeretnék tételesen foglalkozni azokkal az érvekkel, amelyek az előterjesztés tanúsága és a miniszteri expozé szerint indokolják a beterjesztett törvényjavaslat elfogadását. Az első érv, hogy az általános forgalmi adóból származó bevételek a fogyasztási szerkezet átalakulása nyomán az el múlt két esztendőben folyamatosan csökkentek. Igaz, tisztelt Ház! Csakhogy ez nem azért van, mert az általános forgalmi adó kulcsai alacsonyak lennének, hanem azért van, mert a végső fogyasztás szerkezete törvényszerűen követi a csökkenő életszínvonalat. G ondolják csak végig: azoknak a cikkeknek a fogyasztása csökken kevésbé, amelyek nem pótolhatók, amelyeknek nincs kiváltó, komplementer hatása, tehát az élelmiszereké, illetve az alapvető szolgáltatásoké, a közüzemi díjaké. Miután ezek tartoznak a jelenlegi , úgynevezett kedvezményes nullakulcsba, természetes, hogy ezek részarányának növekedése nem jelenik meg a költségvetésben. A 25%os normálkulcs alá tartozó termékeknek a fogyasztása csökkenő fogyasztás, csökkenő életszínvonal mellett természetesen csökken , így az ezekből származó adók is csökkennek. Az első következtetés tehát adódik: éppen a fogyasztás és az életszínvonalcsökkenés az, ami a költségvetés általános forgalmi adóból származó bevételeinek csökkenését okozza. A hiba, vagy ha úgy tetszik, a köl tségvetési bevételek csökkenése mögött meghúzódó eredendő ok nem az általános forgalmi adó mértékeiben keresendő. A második tétel így hangzik: Rendkívül torz a magyar költségvetésben az általános forgalmi adó és a fogyasztási adók aránya. Igaz, vitathatatl an. Az ok azonban itt is más. A fogyasztási adók rendkívül magas aránya miatt kétségkívül az általános forgalmi adó részesedése kicsi. Ha egyébként a kettőt együttesen nézzük, tehát a végső fogyasztást terhelő adókat, azaz az általános forgalmi adót és a f ogyasztási adót együttesen, akkor ez 1992ben a csökkenő bevételek mellett 40%, a tervezett '93as költségvetésben a költségvetési bevételek között 45%os részarányt tesz ki. Ez már közelít azokhoz az egészen más gazdasági körülmények között, más struktúrá ban kialakult, úgynevezett nyugateurópai költségvetési bevételi struktúrákhoz, ahol a végső fogyasztást terhelő adóknak az aránya általában 50 és 60% között mozog. Aligha lehet tehát azt mondani, hogy a fogyasztási adó és az általános forgalmi adó egymásh oz viszonyított aránya miatt kell lépni az általános forgalmi adóban 1993ban.
