Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 2. hétfő, az őszi ülésszak 20. napja - Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
1512 Rendhagyó nap ez a mai egyébként azért is, mert 5 állandó bizottság közül 3 nem támogatta a törvény általános vitára bocsátását, kettő pedig támogatta, teljesen egyértelmű, hogy kezdjük meg az általános vitát, hiszen a többség nem támogatja az általános vita megkezdését. (Derültség.) A miniszter úr távolléte engem nem zavar, mert majd korábbi beszéde kapcsán úgyi s ide kívánom varázsolni önök elé. (Zaj. – Dr. Kupa Mihály megérkezik az ülésterembe. – Közbeszólások: Már itt is van! – Derültség.) Íme! Szeretném azonban először Kádár Béla miniszter úrnak egy 1991. november 5én, a világkiállítási vitában elhangzott bes zédét, annak egy részletét idézni, ez a következőképpen szólt: "Szeretnék vitába szállni minden olyan érveléssel, amely a magyar állampolgárokat adóval riogatja az expoköltségek kapcsán. A magyar gazdaságpolitika általános célja az adócsökkentés." (Szórván yos taps.) – Ők hitték el annak idején. (Derültség.) Kupa Mihály miniszter úr 1991. december 3án a következőket mondta az adótörvények általános vitájának kezdetekor: "Boldogabb lennék, ha azzal kezdhetném, hogy általános adócsökkentést jelentek be, deahá t sajnos az önök elé beterjesztett adócsomag tanúsága szerint ez a lépés 1992ben még nem következik be, de az e felé vezető utat már 1992ben megalapozzuk." (18.20) Az alapozás nem sikerült – megállapítható az előttünk fekvő törvényjavaslatból. Mi történi k itt tulajdonképpen? Mi az oka annak, hogy az előttünk fekvő adótörvények összesen több mint 90 milliárd forinttal terhelik meg a lakosságot és a vállalkozásokat? Ha az 1989. évi XL. törvény preambulumát olvassuk – vagyis az általános forgalmi adóról szól ó törvényt – , az a következőképpen kezdődik: A nemzetgazdaság fejlesztését szolgáló korszerű adó- és árrendszer megteremtése… stb. stb. érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja. Ezzel szemben a most előttünk fekvő törvényjavaslat a következők éppen kezdődik: Az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevétel biztosítása érdekében… stb., stb. az Országgyűlés a következő törvényt alkotja. Úgy gondolom, képviselőtársaim, világos: már nincs szó a nemzetgazdaság fejlesztéséről. A legf őbb cél mára már a költségvetés bevételekkel történő ellátása. Miért van ez így vajon? Az ok – mint azt bizonyára mindenki tudja – már az államháztartás reformjának elmaradása. A helyzet ugyanis az, hogy az egyik oldalon állnak a változatlan szerkezetű kia dások – ezek éppen a változatlan szerkezet miatt rugalmatlanok, lefelé nem mozdíthatóak, fölfelé pedig folyamatosan mozognak – , a másik oldalon viszont a bevételek rugalmasan alkalmazkodnak a változó körülményekhez. A fogyasztás mérséklődik, ezt nem kompen zálták a megemelt adószintek. A gazdálkodó szervezetek befizetései a felszámolási folyamatok növekedésével fordított arányban csökkennek. A pénzintézetek – a csődlavinát kivédendő – a tartalékaikat töltik fel, csökken az adóztatható középréteg. A kiadások nőnek, a bevételek csökkennek, az államháztartást állandó feszültség terheli. Ha elmarad az államháztartás strukturális reformja, akkor jönnek a jól ismert módszerek: egyrészt a kiadások koncepciótlan, mechanikus, csak feszültséget teremtő lefaragása, másr észt a bevételek növelésének erőltetése. Mind az elénk terjesztett adótörvények, mind maga a költségvetési törvény számos példát szolgáltat mindkét módszerre. A bevétel növelésének erőltetésére jó példa az előttünk fekvő, az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat. A koncepció lényege a kétkulcsos rendszer bevezetése, az eddigi háromkulcsos – 0, 15 és 25% – helyett két kulcs, a 8 és 25% alkalmazása. Mint miniszter úr említette, ez a jövő útja, nekünk azonban ezt a törvényt most kell meghoznunk. A lé pést helyeselni lehetne akkor, ha mindez a jövedelem típusú adók csökkentésével járna együtt. Ez esetben ugyanis a jövedelmeket kevésbé adóztatnánk a keletkezésükkor, viszont az elköltésükkor keményebb adó sújtaná. A megoldás hasznot jelentene a kisebb jöv edelműek számára az
