Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 2. hétfő, az őszi ülésszak 20. napja - Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségének előadója:
1507 F elszólaló: Dr. Székelyhidi László, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségének előadója: Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztel t Ház! A szociális bizottság kisebbségben maradt képviselőinek nevében szeretném kifejezésre juttatni, hogy az általános forgalmi adóról szóló 6794es törvénytervezet bizottsági támogatása – mármint ami az általános vitát illeti – részünkről nem a Kormány iránti szolidaritásból, nem lojalitásból fakadt, hanem annak a felismeréséből, hogy az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevétele a fogyasztói oldalon, a termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a legmegfoghatóbb, hiszen a képződ ött jövedelem szintjén – többek között a rendkívül alacsony adómorál miatt – ez hosszú ideig legalábbis kétséges. Ismeretes – mint ahogy hallottuk a pénzügyminiszter beszámolójából, expozéjából – , hogy a jelenlegi 01525%os ÁFArendszer a magas jövedelmű eknek többszörösen nagyobb összegű preferenciát nyújt; a 15%os adókulcs a vásárolt fogyasztásnak értékben csak közel 5 százalékát fedi le, tehát jelenlegi ÁFArendszerünk egy kétkulcsos szisztémától már nem áll messze. Miután szociális bizottságunk nem el sősorban közgazdasági irányultságú – ezen szempontokat azonban nem mellőzve – természetes, hogy az előterjesztett kétkulcsos ÁFAtervezetet a kisebbség is csak megalapozott, garanciális, szelektív ellentételezéssel tudja támogatni, és erre a garanciára az előterjesztő pénzügyminiszter az expozéban több helyen utalt. A bizottsági vitában éppen e kérdésben alakult ki a legmarkánsabb ellentét a többség és a kisebbség között – már ami a garanciákat, illetőleg hatásvizsgálatokat és a modellezést illeti. A pénzüg yi, illetőleg a népjóléti tárcának az ellentételezés megvalósításánál a következő területeken kell garanciákat adnia, illetőleg az erre utaló módosító javaslatainkat a tisztelt Háznak magáévá tennie: 1. A nyugdíjaknak 1993ban is a már törvényben szereplő nettó átlagkeresetek szerint kell növekednie, azaz az emelés 16%nál kevesebb nem lehet. Mert nem tudjuk elfogadni a jelzett 1011%os emelést azzal a magyarázattal, hogy a nyugdíjak emelése az aktív korú lakosság jövedelmével arányosan növelhető csak – má r csak azon oknál fogva sem, mert a munkanélküliek ellátása nem bér, nem kereset, hanem járadék. Másodsorban pedig az előjelzések szerint a legkedvezőtlenebb helyzetben a nyugdíjasok – a külön élő nyugdíjasok – lesznek, mert az átlagnyugdíjak csak körülbel ül 1200 forinttal nőnének, pedig a kiadási többletük lényegében megegyezik az országos átlaggal, és a jövő évi összes árszínvonalemelkedés legalább havi 2 ezer forinttal növeli a háztartások egy főre jutó kiadásait. A pénzügyminiszter is nyugtalan a csökk entett nyugdíjemelés miatt, és közös gondolkodásra ösztönözve mi arra jutottunk, hogy az eredeti 16%os emeléshez szükséges 510 milliárd forint fedezetet a társadalombiztosítási járulékok most már 80 milliárd forintnyi kintlévőségéből lehetne biztosítani. Ehhez már előterjesztettünk egy megfelelő Btk.törvénytervezetmódosítást. 2. A 8%os kedvezményes adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köréből majd a módosításainkban megjelölt alapvető közszükségleti cikkeket és szolgáltatásokat ki kell vonn i, így például a háztartási energiahordozókat, a gyógyszertermékeket, a kenyér, a hús, a tejtermékeket, a gyógyászati segédeszközök előállítását, javítását, a közüzemi díjakat – , csak hogy a körből néhányat említsek. A közszükségleti cikkek teljes körét csak egy második lépcsőben lehet 8%os ÁFAval terhelni, ha majd a fizetések és bérek is közelednek a kívánt európai mértékhez. 3. A lakásépítés szelektív támogatásának egy olyan rendszerét kell kidolgozni – erről hallottuk az expozéban – , melyben a rászor ultság dominál, és ez elérhető több úton is. Például: ha a kétkulcsos ÁFA lakásépítési terheinek növelését a szociális támogatásokon keresztül adjuk vissza, például a gyerekszám szerint, vagy elképzelhető olyan, az önkormányzatoknak adandó támogatás, melye t a 20 – 30. életév közötti népesség száma alapján kapnának meg az önkormányzatok – erre körülbelül 10
