Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - CSEHÁK JUDIT, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1469 Kétségtelen, hogy a mellékletből azt legalább megtudhatják az érdeklődő képviselők, hogy milyen sok és bonyolult rendelkezést és ellátást kellett volna egységes szerkezetbe összefoglalnia egy átfogó szociális törvénynek vagy szociáli s törvénykezési folyamatnak. Tisztelt Ház! Jól tudom, hogy mindezzel szemben felhozható, akkor sem állna most több pénz rendelkezésre, ha az előterjesztők elfogadják az általunk – és mások által is – javasolt tárgyalási menetet. Kétségtelen, így igaz. Arró l persze, hogy az összes szociálpolitikát érintő törvénytervezetet egymás mellé téve szerintünk hogyan alakulnak a szociálpolitika jövő évi forrásai, hogyan módosulnak arányai és hogyan alakulhatnának, erről képviselőtársaim az általános vitában még részle tesen szólnak. Azonban abban az esetben, ha a kétlépcsős tárgyalási metódust választottuk volna, nemcsak a szociális problémák pótlólagos számbavételére jutott volna idő, nemcsak arra lett volna esélyünk, hogy egy átfogó szociális törvényt készítsünk elő, hanem ami talán még ennél is fontosabb: lett volna időnk a legfontosabb alapelvek tisztázására, a leginkább elfogadható preferenciák kidolgozására, bizonyos átcsoportosítások előkészítésére, a folyamatos és igazán nagyon fontos érdekegyeztetésre mindazokka l, akik most a törvényelőterjesztés egyeztetéseinek utolsó köréből bizony kimaradtak. Lett volna fórum és idő, hogy kifejtsük, miért is kifogásoljuk szakmailag azt – másokkal együtt – , hogy ez a tervezet a szükségesnél és lehetségesnél is kisebb mértékben érvényesíti az univerzalitást és a normativitást, azaz azt az elvet, hogy lehetőleg a törvény határozzon meg konkrét ellátásokat, amelyeket meg kell kapjanak az érintettek, s melyeknek elmaradásakor bírósághoz is fordulhatnak a jogosult állampolgárok. Itt csak vázlatosan sorolhatom fel, hogy korszerűtlennek és rövidlátónak tartjuk a rászorultság kizárólagos hangsúlyozását, mivel ez számunkra egy avítt szegénypolitikát melegít fel, farizeusnak az egyéni felelősség és a vállalkozási lehetőség kiemelését a mai viszonyok között. Nem tartjuk elegendőnek az önkormányzatok anyagi lehetőségeinek és szakembereinek számát ahhoz a feladattömeghez képest, amit a törvénytervezet az államtalanítás jelszavával most a nyakunkba kíván zúdítani. A különböző eljárások és szabá lyok önkormányzati rendeletekben való meghatározása hónapokig tartó ellátatlanságot okozhat a ma még hozzáférhető és jól ismert szolgáltatások esetében is. Súlyosan hiányoljuk a megelőzés eszköztárát, azokat az intézkedéseket és intézményeket, amelyek a ké pzésből, a foglalkoztatás elősegítése felől indulva javítanák a szociális esélyegyenlőséget, szolgálnák a középrétegek védelmét, mérsékelni tudnák a leszakadás, a marginalizálódás hihetetlenül felgyorsult ütemét. Például mi nem hisszük, hogy a gyereknevelé s támogatásának minden mai lehetőségét egyedül a harmadik gyereküket nevelő, megfelelő munkaviszonynyal rendelkező nőkre lenne szabad csupán koncentrálni, méghozzá úgy, hogy ezt az egy- és kétgyerekes családok családi pótlékának a rovására tesszük majd meg . Azt gondolom – persze, lehet, hogy tévedek – , hogy az egy és két gyermeket felnevelőkből lesznek majd a háromgyerekesek, és ha őket nem támogatjuk, akkor nem lesz majd kit preferálni a későbbiekben. (12.30) Ennek a konkrét példának az alapján is állítjuk , hogy a szociálpolitikára megszerezhető pénzeszközöket nem szabad ideológiai szempontok szerint vagy pártpolitikai megfontolások alapján az érdemesebbeknek többet juttatva, esetleg rossz emlékű, közérzetjavító kampányokat finanszírozva felhasználni, hanem csak korszerű, a társadalmi integrációt segítő, hosszú távon is hatékony intézkedésekre érdemes fordítani. Álláspontunk lényege az, hogy még romló anyagi feltételek között is kell és lehet javítani a szociálpolitika társadalmi é rtelemben vett hatékonyságát, problémakezelő képességét, kultúráját. És ez nemcsak a támogatás szempontjainak, a prioritásoknak a jelenleginél sokkal gondosabb kijelölését jelenti, hanem a szociálpolitika szereplői közt egy új és gazdagabb együttműködést é s
