Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - CSEHÁK JUDIT, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1468 Ismerjük mindazoknak szakmai és emberi erőfeszítéseit, akik az ezt megelőző törvénykoncepciót kidolgozták, akik kísérletet tettek egy szélesebb érdekegyeztetésre, és akik – úgy tűnik – bizony vereséget kellett hogy szenvedjenek a kormányzati érdekegyeztetés csatáiban. A pozitív törekvések elismerése és hangsúlyozása mellett a legfontosabb kifogásunk ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban ugyanaz, mint az idei gazdasá gi prognózisokkal és a jövő évi költségvetéssel. Megítélésünk szerint – mint ahogy arról tegnap is szóltunk – a Kormány nem néz szembe a konkrét gazdasági és társadalmi helyzettel. Nem veszi észre – vagy ha észre is veszi, nem kívánja nyilvánosan bevallani – , hogy elhúzódó, súlyos gazdasági és szociális válságban élünk. Nem számíthatunk tehát arra, hogy gyors és a széles tömegek számára is érzékelhető javulás fog bekövetkezni. A szociálpolitika forrásai, a társadalombiztosítás bevételei a jelenleginél is bi zonytalanabbak lesznek. Az elosztás egyébként is diszfunkcionális nagy rendszerei megrendültek, a szolgáltatások eddigi színvonala sem tartható. Az ellátások csökkentése restrikciók nélkül finanszírozhatatlanok. A tények, hölgyeim és uraim, tisztelt államt itkár asszony, bármit is szeretnénk hinni, bizony tények. A helyzet, méghozzá milliók helyzete romlott és jelenleg is romlik. Arról kell őszintén beszélnünk, hogy a szociális biztonság, sőt jelentős csoportok létbiztonsága megrendült Magyarországon. Arról kell beszélnünk, hogy ezt a létbiztonságot lényegesen megváltozott, bizonytalan, sőt egészében még akár romló feltételek között is hogyan lehet újra, közösen megteremtenünk. Ez a szociálpolitika, ez a Kormány, ez a parlamenti pártok és ez az egész Parlamen t jelenlegi feladata. Az elmúlt két évben – mint ahogy arról már képviselőtársam is szólt – számos alkalommal sürgettük az ellenzékből a Kormányt, hogy a szociális törvény benyújtásával teremtsen lehetőséget a kérdés vitájára, egy széles gondolati egység m egteremtésére, egy szociális törvénykezési folyamat megindítására. Mindennek ellenére az általunk vázolt helyzetértékelés alapján ma úgy látjuk, hogy nincs reális esély egy valódi – hangúlyozom, valódi – szociális törvény megalkotására azért sem, mert nem tartjuk a benyújtott törvénytervezetet megfelelő és elégséges eszköznek a jelenlegi problémák teljes körű kezelésére. Úgy véljük, helyesebb és célszerű lett volna, ha a törvény koncepciója kerül először napirendre egy rövid távú, csak a legégetőbb feladato kra, a munkahelyteremtésre, a garantált szociális minimumok biztosítására koncentráló, kríziskezelő intézkedésekből álló kormányzati munkaprogram kíséretében. Így nemcsak a feladat valós nagysága lett volna felmérhető, hanem a szükséges anyagi eszközrendsz er megteremtésének, a folyamatos végrehajtásnak az időtávja is. A koncepció vitája alkalmat adott volna arra, hogy együtt számba vegyük, mit is vállalhat magára a szociálpolitika? Melyek a legfontosabb gazdasági, társadalompolitikai összefüggések? Tehát eb ben az esetben kiemelkedhettünk volna a napi politikai csatározásokból, a nagyon is földszintes gondok fölé emelhettük volna a tekintetünket. Talán akkor messzebbre láthatnánk, ha nem szerelne le bennünket léptennyomon a "ma nem lehet, holnap meg még enni sem lesz" komor valósága. Ez a tárgyalási mód attól is megvédhette volna a társadalmat, hogy felesleges illúziókat keltsünk, majd csalódást okozzunk egy máris finanszírozhatatlan, ezért valójában végrehajthatatlan szociális törvénynek nevezett részintézke dés elfogadásával. Nem oldja fel sajnos a hiányérzetünket, csak taktikailag javítja a Kormány tárgyalási pozícióit a pótlólag beterjesztett országgyűlési határozattervezet, amelyet valóban, tapasztalataink szerint még egyetértés esetén sem vesz elég komoly an maga a Kormány sem.
