Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A társasági adóról szóló módosított 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1289 Ezen túlmenően említette a miniszter úr is és Remport Katalin is az 50 ezer forint érték alatti tárgyi eszközök kérdését, amit ez a törvényjavaslat is szabályoz, illetve erre is értelmezhető. Ezt a szabályt az 1992. december 31e után beszerzett tárgyi eszközökre lehet alkalmazni. A 13. § bekezdésének előírása szerint a 20 és 50 ezer forint k özötti egyedi értékű tárgyi eszközök értéke az adóalapból két év alatt egyenlő részletekben levonható. Ebből a szabályozásból viszont az következik, hogy a '93. január 1. előtt beszerzett tárgyi eszközök költségelszámolása még '93. január 1. után is több é vig tart, mivel nem lehet alkalmazni a szabályt a '93. január 1. előtt beszerzett tárgyi eszközökre. A logikus és az adóalanyok érdekeinek megfelelő adminisztrációt is csökkentő legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a '93. január 1. előtt beszerzett eszközök et az adóalapból 1993. évben egy összegben le lehetne írni. Egy ilyen megoldás összhangban lenne a 20 és 50 ezer forint közötti egyedi értékű tárgyi eszközökre vonatkozó 13. bekezdésben foglalt szabályozás alapelvével is. Talán ez az, amit leginkább úgy go ndolunk, hogy ebben az esetben – mivel ma már többször elhangzott – ki kellene emelni. Összefoglalva mindezek mellett megállapítható, hogy 1992höz képest a társasági adónemben alapvető módosulás nem található, a javaslatok pontosítást szolgálnak és ilyen értelemben érintik a jelenleg érvényben lévő törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Kósa Lajos a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ) KÓSA LAJOS (FI DESZ) Elnök Úr, Tisztelt Ház, Kedves Képviselőtársaim, akik még ebben a késői órában is kitartanak a vitában! A társasági adóról szóló törvényjavaslat esetében érdemes megvizsgálni azt, hogy tulajdonképpen mekkora "falat"ról is van szó, úgymond idézőjelb e téve, mekkora tételt jelent a költségvetés finanszírozásánál ez a társasági adóról szóló törvény, illetve a társaságok adóbefizetése. Elmondhatjuk, hogy a társaságok adóbefizetése, illetve korábban a vállalkozói nyereségadónak nevezett befizetés reálérté kben a '90es 20%ról ma már csak a költségvetés bevételének 6%át teszi ki, ami – úgy is mondhatnám, hogy – tragikus csökkenés. Nyilván nem lehet normális az, hogy a gazdasági társaságok befizetései ily hihetetlen kis mértékben finanszírozzák a költségvet ést. Ez utal arra, hogy milyen súlyos problémák vannak a magyar gazdaságban, a magyar gazdaság jövedelmezősége milyen kedvezőtlenül alakult, illetőleg arra az egyszerű tényre utal, hogy a magyar gazdaság folyamatosan zsugorodik, és ezen keresztül a társasá gok adóbefizetései egyre csökkennek. Az előterjesztés, illetőleg a képviselőknek kiküldött segédlet, amit a Kormány volt szíves elküldeni, alapvetően 4 okban jelöli meg azokat a tényezőket, amelyek ezt a folyamatot befolyásolják, illetőleg meghatározzák. A z egyik maga, amiről én is szót ejtettem, a recesszió, a gazdaság zsugorodása eredményezi részben, hogy a társaságok adóbefizetései ilyen hihetetlen mértékben csökkennek. A másik ok az átalakulás tényével magyarázható. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági társasá gok amikor átalakulnak, akkor egy csomó olyan költségük merül fel, amely csökkenti az eredményüket és ezen keresztül szintén csökken a költségvetési befizetésük. Hasonlóképpen korábban az átalakulás kapcsán a vagyonfelértékelés adómentes volt, és a vagyonf elértékelés az amortizáción keresztül jelentős adóalapcsökkenést idézett elő. A negyedik ok, amit felsorol a segédlet, az az, hogy az eltérő ütemű jövedelemszintkülönbségnövekedés és a termelői árnövekedés önmagában is az eredménycsökkenés irányába hatot t. Ezek közül a tényezők közül a segédlet, illetőleg a törvény megfogalmazása és indoklása némiképpen rosszallással tekint a vállalkozókra, hiszen egész pontosan olyan megfogalmazással találkozhatunk, miszerint az adóalanyok számának növekedésével és a tul ajdonosi érdek erősödésével a vállalkozások a kisebb eredmény kimutatására törekedtek és ezen keresztül az adóalapjukat tudták csökkenteni. Hozzáteszem, hogy az én értékelésem szerint számos olyan
