Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
1271 A konkrétumokra átté rve: a társasági adót érintő javaslatok szerint – amint említettem – nem változik az adómérték, az adókedvezmények nem bővülnek, de nem is szűkülnek az 1991. évben meghirdetetthez képest. A változtatásoknak összességében érdemi hatása az adóalapra és az ad óbevételre nincs. Az alapkonstrukciót tehát nem érintően, de mégis érdemi módosulást jelentenek a következők: l. A megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató célszervezetek – fejlesztési lehetőségeik bővítésére – jelenleg adómentességet élveznek. Az adómentességnek az a feltétele, hogy ne fizessenek osztalékot a tulajdonosoknak. Belátva, hogy e feltétel túlzottan szigorú, a törvényjavaslat szerint az adómentesség feltétele úgy módosul, hogy osztalékfizetés esetén is fennáll a mentesség a fejleszté sre visszatartott jövedelemre a megváltozott munkaképességű dolgozók esetében. 2. A világon mindenütt jellemző adózói magatartás: megkeresik a jövedelemszerzés olyan formáját, amely a lehető legkisebb – ha lehet nulla – adó mellett érhető el. Ezért – többn yire utólag – az adótörvényekbe beépülnek olyan előírások, amelyek megkísérlik minimalizálni az adóelkerülést. Egy ilyen új rendelkezés szerepel a beterjesztett javaslatban arra az esetre, ha a tulajdonos a jegyzett tőkéhez viszonyítva jelentős hitelt nyúj t – végleges tőkebefektetés helyett – a társaságnak, s a jövedelemhez – osztalék helyett – kamat formájában jut hozzá, ami a társaságnál költség, tehát csökkenti az adóalapot. A törvényjavaslat szerint az alaptőke négyszeresét – tehát ez még mindig egy nag yon kedves javaslat – meghaladó ilyen hitel kamata után a társaságnak úgy kell adóznia, mintha osztalékként fizette volna ki. A törvényjavaslat rendelkezéseinek másik része a jövőben bekövetkező nagyszámú szervezeti változáshoz kapcsolódik, és a privatizác ió feltételeiről rendelkező törvényekkel való összhangot kívánja biztosítani. E rendelkezések – jellemzően – a megszűnés esetére állapítanak meg adózási szabályokat, előírva, hogy megszűnéskor az adóalapot egyes jogcímeken – értékvesztés, amortizáció és íg y tovább – mikor csökkentheti a megszűnő szervezet és mikor a jogutód. Ez részben rendezi az úgynevezett vagyonkivevés tisztességtelen eseteit is, bár nem helyettesíti a kemény eljárást. Végül a társasági adót érintően áttérnék két olyan változtatásra, ame lyek egyben a személyi jövedelemadózást is érintik, illetőleg a két adó integrálódásának újabb lehetőségét alapozzák meg. Az adóreform bevezetése óta megoldatlan kérdés a természetbeni juttatások kezelése. A személyi jövedelemadó bevezetésekor a törvény ad ómentesnek mondta ki a szerzett jogon létező természetbeni juttatásokat, beleértve azok pénzbeni megváltását is, miközben ezeknek a juttatásoknak a forrása a juttatónál – jellemzően a költségek terhére – volt elszámolható, tehát itt kétszeres adómentesség érvényesült: egyszer a munkáltatónál, egyszer a munkavállalónál. Tavaly maga a törvény szabott határidőt a kérdés átfogó rendezésére, miközben egyes juttatásokat – üdülés, albérlet, munkaruha – a törvény szabályozott már. Kimondta a törvény, hogy a termész etbeni juttatások adómentességét 1993tól kormányrendelet szabályozza, a jelenlegi mentességek körének szűkítésével. A tavalyi bizottsági vitákon azonban határozott igényként fogalmazódott meg, hogy az adókötelezettséget érintő kérdésekben a Kormány jogosí tványai szűküljenek. Ezért az önök előtt lévő javaslatok már ennek megfelelően rendezik el a természetbeni juttatások adójogi helyzetét. A megoldás lényege az, hogy a természetbeni juttatások költségeivel növelni kell a társasági adó alapját, és az ily mód on adózott források terhére szerzett jövedelem a magánszemélynél adómentes. Ha a természetbeni juttatást pénzben váltják meg, akkor az a vállalkozásnál, vállalatnál – tehát, aki juttatja – elszámolható költségként, magyarul: az adóalapot csökkenti a vállal atnál, viszont a magánszemélynél adóköteles jövedelemmé válik.
