Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
1272 Néhány hagyományos természetbeni juttatás – mint a közlekedési, postai dolgozók kedvezményei, munkásszállás, szénjárandóság – nemcsak a személyi jövedelemadó, hanem a társasági adó alól is ment esek. Mindkét adóban a vállalkozók számára jelent könnyítést az a másik javaslat, amely választható módon az 50 000 forint értékhatárig beszerzett tárgyi eszközök költségét két év alatt egyenlő részletben engedi meg elszámolni az amortizáció normál szabály ai helyett. Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a személyi jövedelemadóra: az előbb említett kétéves amortizációhoz csatlakozik egy újabb kedvezmény. Az egyéni vállalkozók számára a személyi jövedelemadó – az előbb említetteken kívül – egy harmadik választási l ehetőséget is ad. Ha úgy dönt az egyéni vállalkozó, akkor beruházásait korlátlanul elszámolhatja költségként, s így a befektetések után a közterhek alól a jövőben mentesülhet. A személyi jövedelemadómódosítások többsége egyébként szintén korrekciós jelleg ű. Megemlítem például az alapítványok eszközeinek felhasználására vonatkozó szabályokat. A javaslat megvonja a Kormány jogosítványát az alapítványi kifizetések adókötelezettségének szabályozására. Ezt a törvénybe emeli át. A rendezőelv az, hogy az adóalapb ól levont alapítványi pénzek kifizetése csak igen szűk körben lehet adómentes, példul a szociális, egészségügyi célok esetében. A törvény egyértelműen kizárja, hogy az adóterhet nem viselő forrásokból az alapítónak, a csatlakozónak – ha nem csak a saját gy ógyításáról van szó – , továbbá az alapítvánnyal munkaviszonyban állónak adómentesen lehessen jövedelmet juttatni. A másik változás – jól ismerik – , hogy a gépkocsiköltségelszámolás igen bonyolult volt. A mostani javaslat lehetővé teszi a választást arra, hogy a bonyolult költségarányosítás helyett – amelyik egy emeletes törtként működik – az új nyilvántartás alapján ne csak az üzemanyagköltséget, hanem más költséget is átalányban – 8 Ft/km – érvényesíthessen a gépkocsiját hivatali célra használó magánszemé ly. A privatizáció folyamata folyamatosan keletkezteti a rendezendő kérdéseket. Ezzel összefüggésben a javaslat a szövetkezetből kiváló tagok vállalkozásból kivont vagyonának az adóztatására választási lehetőséget tartalmaz. Ennek lényege: a mezőgazdasági kistermelő választhat, hogy a kistermelésből származó bevételnek tekinti a kivont vagyoni értéket – ez még egy kicsit módosulni és egyszerűsödni fog – , vagy pedig a következő vállalkozásba – társas vagy egyéni vállalkozásba – beviheti adómentesen, hiszen e z egy további befektetés, amit preferálunk. (20.10) Minden esztendőben, tisztelt Ház, nagy kérdés az adórendszerekbe épített mértékek valorizálása, magyarul az infláció figyelembevétele az adórendszernél. A beterjesztett javaslat abból indult ki, hogy 1993ban a nemzetgazdaság, illetve a költségvetés ismert egyensúlyi problémái mellett az adóterheket általában nem tudjuk valorizálni, legkevésbé a személyi jövedelemadónál. A magasabb jövedelműeknél, hiszen az ő teherviselő képességük jobb, a terheknek jobban kell nőniük, ezt jelzi az adótáblában javasolt új adókulcs, amely az 1 millió forint feletti jövedelemre vonatkozóan 50%. Ez számításaink szerint összesen 3 milliárd forint bevételt jelent, ha ezek a jövedelmek valóban meg is képződnek. A terhek növekedés ével kapcsolatban az eddig megszokottól – és holnap a költségvetés kapcsán erről sokkal hosszabban fogok beszélni – eltérően a Kormány azon az állásponton van, hogy célzottan szükséges a hátrányokat szenvedők helyzetének a javítása és nem ezek a generálszó szmegoldások, hogy mindenkinek egyformán 100zal, mindenkinek egyformán 50nel emelek, mert ez nem vezet sehova. Az általános valorizálás válogatás nélkül mindenkinek előnyös, és ezzel elosztja azokat a forrásokat, amelyek célra orientáltan a legnagyobb f eszültségek, a legszegényebbek helyzetének a javítására összpontosíthatók. Eljött az ideje – úgy gondolom – , hogy az Alkotmányban foglalt kötelesség szó szerinti értelmezésű legyen: minden polgár a vagyoni,
