Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
125 Azonkívül arra is gondolnunk kell, hogy eleve igazságtalan az a bázis, tehát nemcsak a változások miatt szükséges hozzáigazítani a kiadási szerkezetet, hanem a bázis nem volt kellően igazságos, nem tudta hatékonyan a többségi döntésnek a preferenciáit érvényesíteni. Ha megnézzük az állatorvosi lovat, például a szociálpolitikai intézményrendszert, akkor máris sokkal világosabb a kép, hiszen szociális téren rengeteg minden változott az 1990es, '9 1es évben, s bizony a szociálpolitikai rendszer ugyanakkor változatlanul maradt. Életbe lépett egy foglalkoztatáspolitikai ellátórendszer, ám csak úgy mellesleg jegyzem meg, például hogyha a nyugdíjas réteget nézzük, akkor nem történt meg az előnyugdíjnak és a foglalkoztatáspolitikai korengedményes nyugdíjnak az egymáshoz igazítása, tehát a régi, eddig működő rendszerekkel nem történt meg az új rendszernek egyfajta összecsiszolása és hatékonyabbá tétele. A szociálpolitikai szférában egyébként is azt hiszem , hogy komoly hatékonytalanságok léteznek, jelentkeznek. Mellesleg jegyzem meg, hogy az SZDSZnek tavaly év végén volt is egy átfogó programcsomagja, amit azért söpört le a Kormány, mert nem tudta már időben ezt átvezetni a központi költségvetésén. Én azt gondolom, hogy a Kormánynak sokkal hamarabb kellett volna ezzel előállnia, és még egy konstruktív ellenzéktől is megkapott volna bizonyos támogatást, hogyha racionálisan és a hatékonyság irányába történik az az elmozdulás. A harmadik kérdéskör, ami miatt e lfogadhatatlannak tartottuk a központi költségvetés zárszámadását, és erre a bizottságunk elnöke is célzott, ez pedig a központi költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetésének viszonya, annak rendezetlensége és annak komoly problémái. A nagy elosz tási rendszerek mindig szóba kerülnek, és szlogenek szintjén nem találkoztam szinte olyan központi megnyilvánulással, amely ne deklarálta volna, hogy át kell alakítani a nagy elosztórendszereket, mert azok hatékonytalanul működnek, és ennek a reformja elk erülhetetlen. Az a baj igazából, hogy ezen deklaráción túl soha nem jutott a kormánykoalíció, és ez az 1991es költségvetésben is tetten érhető. A központi költségvetésben is vannak ilyen nagy elosztási rendszerek: oktatás, önkormányzati dolgok, de a társa dalombiztosítás is tekinthető egy ilyen nagy elosztási rendszernek, és ennek bizony alapvető átgondolására lenne szükség, hiszen a helyzet már most elég kétségbeejtő, és hogyha a jövő fejleményeket nézzük, akkor pedig egyenesen drasztikus, drámai fejlemény eket látunk a jövő év és az azt követő évek folyamán. A 22 milliárd hiány finanszírozását, amit a Kormány nem várt, azonban amelynek a kialakulására már az év elején, de az év közben mindenképpen számítani lehetett, megítélésünk szerint rosszul finanszíroz ta a Kormány olyan szempontból, hogy a likviditási alap felhasználása ilyen formában számunkra elfogadhatatlan a hiány finanszírozásához több okból is. Az egyik az, hogy precedenst teremt, ami szerintünk a továbbiakban nem görgethető, és egyáltalán, nagyon szerencsétlen precedenst teremt. A másik pedig az, hogy olyan minimális tartalékkal hagyja működni a társadalombiztosítást, ami alapvetően megkérdőjelezi a két alap működőképességét, normál működését. Most azzal, hogy a kormányzat egy láthatóan drasztikus an megélénkülő munkanélküliségnövekedés mellett és bevételi elmaradások mellett nullszaldós társadalombiztosítási költségvetést tervezett, véleményünk szerint az IMFnek tetszelgett, hiszen minden a központi költségvetés felé irányult, és a társadalombizt osítási költségvetés az jórészben valahol a figyelem hátterében maradt, teljesen elvesztette azt a fontosságát, amit szerintem egyébként meg kellett volna adni neki. A költségvetési garancia tehát ily módon szerintünk az 1991. évben a társadalombiztosítás vonatkozásában nem tartható. Folyamatos visszavonulást tapasztalhatunk az állami garancia kapcsán a társadalombiztosítás irányában, ami ráadásul az 1975. évi II. törvény írott betűjével is szembemegy.
