Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - KATONA BÉLA, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - KATONA BÉLA (MSZP)
1239 Nem történhetett meg azért sem, mert ezek az emberek nemcsak Göncz Árpádba fojtották bele a szót, hanem éltették Antall Józsefet, Csurka Istvánt és a Kormányt, és természetesen ilyenkor nem lehet elhatárolódni. És nem történhetett meg azért sem, mert ahogy ez Surján László és más politikusok szavaiból, más politikusok alig titkolt kárörvendő nyilatkozataiból előbbutóbb érthetővé vált, tulajdonképpen nagyon örülnek annak, hogy ez a dolog megtörtént. (Surján László: Hazugság! – Zaj.) Őszintén szólva, mi is vártunk, ebben az ügyb en valóban úgy gondoltuk, hogy egy kemény, mindenki számára érthető, határozott elhatárolódás következhet be. Bíztunk benne, de tudjuk azt is, hogy itt nem egy elszigetelt jelenségről van szó, nem egy egyedi esetről van szó! Ez az ügy egy folyamatnak a rés ze vagy következménye, egy olyan folyamatnak, amelyet pontosan a kormánypártok indítottak el és irányítanak a mai napig. (Gáspár Miklós: A taxisblokádról ne feledkezzünk meg!) Ezt a folyamatot akkor kezdeményezték, amikor másfélkét év után kiderült, hogy a valóban nehéz helyzetben, a társadalom legnehezebb problémáinak megoldására a kormánykoalíciónak nincsen valós válasza, és ezért a népszerűségük meredeken zuhanni kezdett. (Zaj.) Ennek a folyamatnak voltak eddigi, jól kivehető részei azok a támadások, am elyek a demokratikus intézményrendszer különböző elemeivel szemben megalapozatlanul megmegújultak, az Alkotmánybíróság, a Parlament és elsősorban a köztársasági elnök intézménye ellen. Ennek a folyamatnak voltak a részei a tudatos alkotmánysértések. Ennek a folyamatnak voltak a részei az újra és újra felmelegített bűnbakkeresések és politikai boszorkányüldözések,… (Derültség a kormánypártok soraiban.) … és ennek a folyamatnak volt a része a Csurkatanulmány körül kibontakozott vita és az egyre szélsőségese bbé váló kormánypárti tüntetések. Ezek vezettek oda, hogy a mai magyar politikai életben egyre kevesebb sajnos a lehetőség az érdemleges párbeszédre, és egyre több ebben a politikai életben a gyűlöletkeltés, a kirekesztés és a megfélemlítés. (Surján László : Amit most teszel!) Sajnos, azáltal, hogy a Kormány és a kormánypártok eddig egyetlen esetben sem határolódtak el kellő határozottsággal az ilyen jelenségektől, sőt kormánypárti politikusok tevékeny szervezői és résztvevő i voltak ezeknek az eseményeknek azáltal, hogy az MDF vezető testületei úgy foglaltak állást, hogy politikájukba beleférnek a náci ideológiával is kacérkodó, szélsőséges politikai nézetek, ezáltal közvetlenül hozzájárultak ahhoz, hogy nemzeti ünnepünkön a Kossuth téren rendezett ünnepséget néhány száz, fasiszta egyenruhába bújtatott, nyilas jelvényt viselő és csuklyát hordó… (Zaj. – Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) … suhanc megzavarhassa. Szeretném elmondani, hogy azok a példák, amelyekre többen hivatk oztak, abból egyetlenegy példa a valós: Amikor egy nemzeti ünnepen egy hivatalos rendezvényt próbáltak megzavarni, ez pedig a '9l. március l5e volt, és hogy azzal kapcsolatban, akkor a rendőrség hogyan viselkedett, azt Tölgyessy Péter tökéletesen elmondta . És én úgy gondolom, hogy ennek a rendőrségnek semmivel se lett kisebb a felkészültsége, csak éppen más parancsot kapott 1992 októberében a Kossuth téren, mint 1991 márciusában a Múzeumkertben. Úgy gondolom, hogy Boross úrnak, Kónya Imrének és mindenkine k, aki hasonlóképpen nyilatkozott, üzenném, hogy nem igaz, hogy az ellenzék képviselői nem voltak a Kossuth téren. Nem igaz, hogy a Kossuth téren nem többségben voltak a demokráciát akaró emberek! Csak felhívnám a figyelmet, hogy az okos szóra vágyók csend jét nagyon gyakran túlharsogják a botrányt akarók üvöltözései. (Taps az ellenzék soraiban.) Szeretnék néhány szót szólni arról a teljesen alaptalan állításról, és nem akarok most további jelzőket találni, amely arra vonatkozik, hogy az ellenzék tüntetően t ávol maradt ezekről a rendezvényekről.
