Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szabad György): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
1227 Ezzel párhuzamosan már '90 tavaszán megvoltak az első hangok, amelyeket akkor még írói munkásságnak neveztek, amelyek már egyértelműen szélsőséges hangok voltak. Vagy volt egy interpelláció, amely ben a válasz már valamiféle kizárólagosságot követelt a kormánytöbbség számára. Aztán dolgozatok születtek, tanulmányok, végül megjelent az utcán a szélsőjobb. Először csak a Jurta Színház környékén, és aztán végül itt a Köztársaság téren, (Derültség, zaj. ) a Köztársaság téren és a Kossuth téren, nagynagy hanggal és egyre erőteljesebben. Azt hiszem, hogy már ott tartunk: közvetlenül fenyegetettek a demokrácia új intézményei. A Kormány jeles képviselői és a kormánytöbbség képviselői közül többen részt veszn ek szélsőjobboldali rendezvényeken, személyi jelenlétükkel is néhanéha támogatva ezeket a törekvéseket. (Szauter Rudolf: Ki volt, hol? – Dr. Józsa Fábián: Konkrétan!) Önök pontosan tudják, hogy kikre és mire gondolok. Ezek az esemé nyek vezettek megítélésem szerint ahhoz a helyzethez, ami 23án bekövetkezett. Az első kérdéskör, amivel szeretnék foglalkozni közvetlenül az eseményeket illetően az, hogy a Köztársaság biztonsági hivatalai, amelyekre hétmilliárd forintot költünk – ez körü lbelül egyharmada a teljes belügyi költségvetésünknek, és azonos a kutatásra fordított összes összeggel, amit a Magyar Köztársaság kiad, beleértve a Tudományos Akadémia intézményeit is – foglalkoztake a különböző szélsőséges csoportokkal, bőrfejűekkel és hasonlókkal. Újsághírekből tudni, hogy foglalkoztak. Szeretném kérdezni a biztonsági szolgálatokért felelős tárca nélküli minisztert, hogy készülteke jelzések arra, hogy mi várható. Ha pedig készültek, akkor milyen következtetéseket vontak ebből le az ill etékes belügyi szervek? Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nincsen jelen, így Morvay úrnak szeretném föltenni a kérdéseket. Ki rendelkezett arról, hogy a határőrség katonái parancsra megjelenjenek a Kossuth téren? Akkor, amikor nyilvánvalóan alkotm ányellenes a jelenlétük, és nemcsak az Alkotmányba ütközik, hanem egy 1974es, a határőrségről szóló rendeletbe is. Ki rendelkezett erről? Milyen elvárások alapján, s hogyan kerültek oda a határőrök? Kérdezem a belügyi államtitkárt s közvetve a belügyminis zter urat: történte valóságos, határozott, egyértelmű vizsgálat abban a tekintetben, hogy az ott jelen levő katonák részt vetteke a különböző bekiabálásokban, mert többen, hitelt érdemlő személyiségek határozottan tanúbizonyságát adják, hogy ezek a katon ák részt vettek ezekben a cselekményekben. (Zaj a jobb oldalon.) Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy volte vizsgálat abban a tekintetben, hogy a köztársaság fegyveres erőinek főparancsnokát sértő cselekményekben részt vetteke a köztársaság ka tonái. (Zaj, derültség a jobb oldalon.) Kérdezni szeretném a belügyminiszter urat ismételten, illetőleg a jelen levő államtitkár urat, mint a rendezvény rendezőit, hogy milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy az incidest megakadályozzák. Újságny ilatkozatból olvasom, hogy ezek megakadályozhatatlanok voltak. Előkerestem régi újságokat, 1991. március 18ai újságokat, amikor egy hasonló incidens volt, itt van valamennyi a kezemben, az egyikükből hadd olvassak föl egy rövid részt! "Miközben Antall Józ sef miniszterelnök ünnepi beszédét mondta, fiatalok egy csoportja igyekezett megzavarni az ünnepséget. A láthatóan előre tervezett akció fél percig sem tartott, a rendőrség, a biztonsági emberek gyorsan leszerelték a társaságot. Az Országos Rendőrfőkapitá nyság úgy tájékoztatott, hogy tettüket garázdaságnak minősíti." (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Itt van egy precedens arra, hogy ilyen helyzetben fél perc alatt, íme egy precedens arra tekintettel, hogy fél perc alatt intézkedni tudnak a biztonsági szervek és a Belügyminisztérium szervei, ha akarnak. (Közbeszólás a bal oldalon: Cinkosok!) Kérdezném a Kormány jelen levő tagjait: miért nem voltak szolidárisak a köztársasági elnökkel, akitől kinevezésüket kapták? (Zaj. – Közbeszólások a jobb oldalon: Ó!) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miniszterelnök úr az Operában arról beszélt, hogy sajnálja, illetőleg nem örült a történteknek. Most néhány pillanattal ezelőtt a sajnálaton túl továbbment, és azt mondta,
