Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A Szigetköz természetvédelmi, környezetvédelmi, tájvédelmi és területfejlesztési kérdéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1214 Én azt gondolom, hogy a vízlépcső rendszerétől nem várhatunk megoldást, mert szakmai kapcsolatok és együttműködés helyett politikai patthelyzet alakul ki a két ország között, ami talán az elmúlt napokban úgy néz ki, hogy még sem patthelyzet lesz, hanem feloldódik. Az ügy fontosságára való tekintettel nem tartom elégségesnek az e tárgyban született országgyűlési határozatokat, szám szerint hármat. Miért? Az első a 26/1991es, az előbb idézett országgyűlési határozat, amely kimo ndja, hogy a Kormány dolgozzon ki tervet a hivatkozott területek rehabilitációjára. Hol van itt tulajdonképpen a gond? Nem konkretizálja, hogy mely területen, tehát Nagymaros, Szigetköz. Tudjuk, hogy ahol kimondta, hogy Nagymarosnál rehabilitációra van szü kség, ott sem történik meg, mert 1994 második felére tervezte a Kormány egy jelentés alapján a helyreállítási munkálatok megkezdését. Tehát általánosságban beszélt, nem volt konkrétum. Nem határozta meg, hogy ki a végrehajtó, ki a felelős. Az egyik: tudjuk , milyen hatékonyan működött, hogy három tárca volt felelős. Tulajdonképpen a lényeg veszett el köztük. Ez a határozat viszont konkrétan megjelöli a felelőst. Ez pedig a KTM, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. Sajnálatos mó don tapasztalható a vízlépcsőhöz kötődés a felelősök fejében még ma is. Többek között én ezzel magyarázom az időhúzást is. Ha ez nem lenne, azt gondolom, hogy a nagy mű tekintetében is sokkal előrébb járnánk, és nem lenne olyan konfliktushelyzet, mint amil yen van. Az eddigi határozatok sajnálatos módon a feltételrendszert és a forrást sem határozták meg. A második országgyűlési határozat ez a 28/1991. IV. hó 30i határozat, amely a közös dunai nemzeti parkról szól. Én azt gondolom, hogy a terv nagyon szép, és nagyon támogatandó, és támogatta mindenki a Parlamentben. Csupán egy gond van. Ma, amikor a konfliktus csak mélyül, és azt gondolom, eljutott a legmélyebb pontjára, nem várhatjuk, hogy a nemzeti park megoldja a problémát. Ma még abban sem tudunk megegye zni, hogy mi lesz a jövő útja, egyáltalán tárgyalunk, nem tárgyalunk, milyen megoldási formát választunk. Tehát még szó nincs megoldásról. Akkor én azt gondolom, hogy nem lehet a nemzeti parkra várni – már a közös, a háromoldalú nemzeti parkra. Ehelyett én azt gondolom, hogy a saját területünkön kell mindent megtenni, és ha a park megvalósításra kerül, akkor azt gondolom, egy ilyen védett terület, egy ilyen rehabilitált terület nagyon könnyen hozzákapcsolható a nemzeti parkhoz. Tehát pontosan az alulról épí tkezés történik meg, s nem egy nagy cél fogja majd megvalósítani a Szigetköz megmentését, ami ma még ugye nagyon távlatban van. A harmadik: az Országgyűlés 12/1992. V. hó 4. számú határozata szerint a megszüntetés esetén az értéksorrendet emeli ki. (18.20) Ezzel tulajdonképpen a cél még nem valósul meg, csak a felsorolás történt meg, ami természetesen így helyes és így jó. Azonban itt az a probléma áll fönn, hogyha a másik fél nem fogadja el – márpedig erre nagy esély van, minden lépésük ezt mutatja, hogy n em fogadják el – , akkor közösen nem oldható meg, tehát nekünk egyedül kell valamit tenni. Ezzel szemben az én határozati javaslatom konkrét célokat, feladatokat nevez meg, amely részletes kidolgozását – a feltételrendszer és forrás megjelölésével – a legil letékesebbre, jelesül a KTMre, a Magyar Tudományos Akadémiára, a szigetközi helyi szakemberekre – ők nagy szerepet akarnak vállalni a Szigetköz rehabilitációjában – és a helyi környezetvédőkre, mozgalmakra bízza. Ez a biztosíték a számomra, hogy olyan meg oldás szülessen, amely ténylegesen megmentheti az ország egyik legértékesebb tájegységét. Tehát az országgyűlési határozati javaslatnak röviden ez a lényege. Itt azonban nem tehetem meg, hogy néhány szót ne szóljak kicsit tágabb értelemben is a vízlépcsőrő l, és csak nagyon röviden. Gyakran elhangzó érv, miszerint a környezetvédők, a
