Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A Szigetköz természetvédelmi, környezetvédelmi, tájvédelmi és területfejlesztési kérdéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1215 Dunamozgalom és az erőművet általában ellenzők nem kompromisszumkészek, és ezáltal annak ártanak, amiért tulajdonképpen harcolnak. Ez először is – véleményem szerint – nem így van. Másodszor: én azt gondolom, kompromisszumot olyan esetben nem lehet kötni, amikor az igen és a nem mellett nincs más megoldás, tehát kategorikusan: vagy az egyiket, vagy a másikat lehet elfogadni. Harmadszor: igenis, azt gondolom, kompromisszumkész mi nden erőművet ellenző, mégpedig a hajózás, az árvízvédelem és az ökológia terén abban az esetben, ha nincs duzzasztás és nincs tározás. Én azt gondolom, mindig is kompromisszumkészek voltunk ebben. Második: sokan, akiket a jól számítók megtévesztenek, abba n a tévhitben élnek, hogy egy pici erőmű és egy kis tározás és duzzasztás nem is olyan rossz és megold minden problémát. Először is: az igazi gondok csak ekkor kezdődnének, tudniillik minden közös, ha most nem tudunk megegyezni, akkor később hány turbinát üzemeltessünk, csúcsra járassunk, ne járassunk – tehát tulajdonképpen nem látják be, hogy bármilyen kicsi megoldás, ami erőműben gondolkodik, tározásban, duzzasztásban gondolkodik, micsoda problémát fog felvetni. Én azt gondolom, az sem létezik, hogy van p ici erőmű és pici duzzasztás, tudniillik ha a hajóutat a felvízcsatornába vinnénk el, minimálisan 67 méteres duzzasztásra lenne szükség a tározóban. Ez a Duna felső szakaszán oldaná meg – hozzáteszem: a lehető legdrágábban – a hajózást, míg így a probléma az alsó szakaszokra húzódna – egyébként ahol ma is megvannak ezek a problémák. Tehát tulajdonképpen a dunai hajózást ezzel az egy létesítménnyel nem oldanánk meg. Harmadszor: mint már említettem, minden apró erőmű kiindulási alapja a nagy mű befejezésének . Ezt azt hiszem, az erőműben érdekeltek mindannyian tudják. Ezt az első lépést kell megtenni, és tulajdonképpen innentől kezdve minden megoldódott. Negyedszer: minden egyezkedés a közös üzemelés esetén a viszály fenntartására jó. Ezt a dolgot – én azt gon dolom – egyszer s mindenkorra megnyugtatóan kell lezárni, ez a "közös lónak túros a háta" című mese, azt hiszem, ebben az esetben nagyon jól érvényesülne, nagyon egyértelmű és nagyon konkrét megoldásra van szükség. Ötödször: a legnagyobb tévedés – és azt g ondolom, a helyi szakemberektől jött ez a legnagyobb tévedés – , hogy bármilyen víz jó a Szigetköz fenntartásához, csak legyen, mert ellenkező esetben a Szigetköz kiszárad. Az egyik állítás – azt gondolom – teljes mértékben igaz: ha nincs víz, kiszárad a vi dék, kiszárad az az ökológiai egység, amely a vízre alapozva jött létre. Ez teljesen igaz. Csakhogy a másik állítás nem igaz. Ugyanis a tározóból kikerülő, az eredetihez képest elenyésző mennyiségű szennyezett víz néhány év alatt szennyvíztározóvá teszi a mellékágrendszert. Erről nagy előszeretettel megfeledkeznek, hogy ez a víz nem azonos azzal a vízzel, ami szabad körülmények között ma a Dunán lefolyik. Erre azt hiszem, jó példa éppen a Duna, amelyből nem is olyan régen még lehetett inni, ma pedig nagyon nagy mérvű a szennyezettség. Még elgondolni is rossz, hogy ebből a vízből mi lenne egy esetleges tározás esetén. Végezetül: gyakran elhangzik a mű pártolóitól és sajnos egyes kormánytagoktól is, hogy az úgynevezett nullvariáns nem oldja meg a Szigetköz pro blémáját. Ez igaz, de ebből nem következik a vízlépcső felépítése. Miért? Először is: soha nem mondtuk – azt hiszem, egyetlenegy vízlépcsőellenőrző sem – , hogy a nullvariáns megold mindent, de ez a megoldás a szükséges és elengedhetetlen feltétele a helyr eállításnak. A nullvariáns emellett az erőműre vonatkozik, és minden az 1977es szerződésben lévő létesítményre, és nem pedig a periferikus részekre, tehát jelen esetben a táj rehabilitációjára. Én azt gondolom – és ez a harmadik pont – , a vízlépcső elhagy ása esetén is bőven van, sőt még ekkor van nagyon sok tennivaló, többek között pont azért, mert a mű miatt rengeteg olyan munkát hagytunk el, illetve olyan pótmegoldásokat folytattunk, amely a műre utalta az egész tájat. Tehát rengeteg olyan beruházás, oly an mű építése történt, amely műnek a vízlépcső esetén lett volna értelme, ma pedig természetesen nincs, és ezt úgy vetjük föl, mint hogyha ez egy pluszberuházást,
