Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás meg... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
1206 kifejezetten eredeti rendeltetésüket szolgálják, azaz az állampolgárok jogainak garantál t védelmét és az ennek megfelelő büntető eljárások lefolytatását. Ebben a körben én két kérdésre szeretném felhívni a figyelmet – mind a kettőnek van elvi jelentősége. Meglepetéssel láttam, hogy a felülvizsgálati kérelmet az előterjesztés értelmében az els ő fokon eljárt bíróságnak harminc napon belül kellene felterjesztenie. Lehetséges, hogy egy államigazgatási eljárásban ez megnyugtató határidő – hiszen ott érdemi ügyintézésre kerül sor – , egy egyszerű felterjesztés azonban nem áll másból, mint hogy az akt át elő kell venni az irattárból, össze kell rakni, a szükséges iratokat kivenni belőle, ami visszamarad, feljegyzést készíteni és postázni. Ez az eljárás nem igényel harminc napot, sőt, hadd mondjam: órákat igényel legfeljebb. Ilyen körülmények mellett nem tartom szerencsésnek a 30 napos elintézési határidőt, nemcsak azért, mert ez az ügyek elhúzását szolgálhatja, hanem azért sem, mert alapvető emberi jogokat sérthet. Három napot jelöltem meg, ami alatt ezt a felterjesztést el kellene végezni. Ez a három na p bizonyos értelemben rímel a habeas corpussal kapcsolatos három napra – és szándékosan rímel. Ez alatt az idő alatt ugyanis embereknek esetleg be kell vonulni a szabadságvesztés letöltésére, és ha úgy látja a Legfelsőbb Bíróság, hogy indokolt a végrehajtá s megkezdésének a felfüggesztése, akkor intézkedhet ebben a körben, intézkedhet a már megkezdett szabadságvesztés félbeszakítása iránt is. Teljesen indokolatlan, hogy ilyen esetben, amikor emberi szabadságról van szó, egy 30 napos elintézési határidő kerül jön be a törvénybe, csak azért, mert kényelmes ügyintézést, hadd ne mondjam, lustaságot tesz lehetővé. A másik kérdés, amiben bizonyos értelemben alibimegközelítést láttam, és elvileg tartom fontosnak, hogy ne így kerüljön be a törvénybe, az a következő: h a a Legfelsőbb Bíróság úgy látja, hogy a felülvizsgálati kérelem nem eléggé világos – azaz nem tudja megfejteni, hogy tulajdonképpen mit akart az előterjesztő – , akkor az előterjesztés értelmében jogi képviselőt rendelhet ki ennek a beadványnak a megszerke sztésére. Ha a jogi képviselő harminc napon belül megfelelően nem terjeszti elő ezt az egyébként hiányos vagy érthetetlen előterjesztést, akkor tisztességesen meg lehet bírságolni, hiszen a rendbírság összege 50 ezer forintig terjedhet. (17.40) Én ú gy gondolom, hogy tartalmilag sem, formailag sem helyes ez az elképzelés, és bizonyos alibimegközelítést tesz lehetővé a bírói eljárásban, ami az adott helyzetben nem szerencsés. Ha az eljáró tanács elnöke nem tudja megfejteni ezt a beadványt, semmi garanc ia, hogy egy kirendelt jogász meg tudja fejteni. Nem biztos, hogy azt hiánytalanul, megalapozottan elő tudja terjeszteni. Éppen ezért a jogi képviselő bevezetését a büntetőeljárási törvénybe ilyen szempontból sem tartanám szerencsésnek. Tudom, hogy van jog i képviselő a büntetőeljárási szabályokban a sértett oldaláról vagy a magánvádló oldaláról. Az előterjesztés értelmében azonban legföljebb a magánvádló jöhet számításba a terhelti körön kívül, akinél ilyen képviseletet biztosítani lehetne. Én nem tartom in dokoltnak, hogy a magánvádló számára ilyen esetben rendeljenek ki egy jogi képviselőt, a polgári eljáráshoz hasonló megoldásokat ott is lehet találni, és ennek megfelelően intézze el saját maga, hogy a hiánypótlásnak hogyan tesz eleget. Ha szociálisan rász orult, legfeljebb pártfogó ügyvéd ott is kirendelhető lenne. A jogi képviselő kirendelése így általánosságban teljesen szabályozatlan a büntetőeljárási törvényben. Nem lehet tudni, hogy ki rendelhető ki, nem lehet tudni, hogy milyen jogai vannak, nem lehet tudni, hogy hogyan kérheti a felmentését, nem lehet tudni, hogy a költségeit ki viseli, nem lehet tudni, hogy saját zsebére kelle esetleg elutazni 200 kmre levő börtönbe, vagy esetleg ezeket a költségeket elszámolhatja. Egyszerűen azért, mert a törvényb en ezek a szabályok nincsenek benne. Benne vannak ugyanakkor a terhelt javára kirendelhető védő szabályai, amit a büntetőeljárási törvény precízen szabályoz. Éppen ezért nekem az a javaslatom ebben a körben, hogy ne vezessünk be új fogalmat, és a védőre ko rlátozzuk ezt a kirendelési lehetőséget, aki a védőre vonatkozó általános szabályok szerint
