Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás meg... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
1207 járjon el. A másik oldalról, ha nem neki felróhatóan nem képes 30 napon belül érthetővé tenni azt a beadványt, akkor ne lehessen őt megbírságolni, csak akkor, hogyh a ezt önhibájából mulasztotta el. Úgy gondolom, ezek a kérdések annyira elvi jellegűek, hogy mindenképpen célszerű volt az általános vitában elmondani. A részletes vitában természetesen a részletszabályokkal is foglalkozhatunk, amikor a már előterjesztett módosító indítványokat is meg fogjuk vitatni. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a törvényjavaslatot a rendeltetésének a megoldására általánosságban alkalmasnak tartjuk, azonban mindenképpen szükség van arra, hogy a rendeltetésének a betöltéséhez a módos ító indítványokkal ezt javítsuk még. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett Szabó János képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Felszólaló: Dr. Szabó János (F KgP) SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örömmel teszem azt, hogy hozzászólok ennek a két törvényjavaslatnak az együttes vitájához, mert végül is egy igazságszolgáltatási alapelv kérdésében rendelkezik a törvényjavaslat, illetve rende lkeznek a törvényjavaslatok, és azt gondolom, a helyére teszi a kérdést, ahogy ez a demokratikus jogfejlődésünkkel arányban álló, és azzal pariban lévő lesz. Amikor a törvényességi óvásról nekrológot mondunk, akkor engedjék meg, hogy stílszerűen hadd utalj ak arra, hogy a törvényességi óvás intézménye igazában a régi uralkodó elitnek biztosított egy lehetőséget arra, hogy bármilyen is legyen első- és másodfokon az a bírói döntés, akinek módjában áll, akinek összeköttetésében áll, az a Legfelsőbb Bíróságtól k érhesse, és esetleg sikerrel kérhesse, hogy ügyében számára kedvező döntés szülessen. Nagyon helyesnek tartom a törvénynek azt a szűkítő értelmezését, hogy csak kifejezetten törvénysértés esetére rendeli ezt az intézményt a jövőt illetően, és az ún. megala pozatlanság esetét elveti. Mert melyik ítélet a megalapozatlan? Többékevésbé az, amelyikre az illető bíró rámondja, lévén, hogy fölötte már csak a mindenható van, ha a Legfelsőbb Bíróság döntött ebben az ügyben. Több mint negyedszázada gyakorló ügyvédként nagyon sok törvényességi óvás iránti kérelmet benyújtottam, azonban az egyik kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor találta úgy az a két arra jogosult személy, nevezetesen a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész, hogy valóban a törvényességi óvást benyújtja a Legfelsőbb Bírósághoz. Ilyen értelemben nagyon helyes és nagyon üdvös az, hogy a törvény a Legfelsőbb Bíróság kötelezettségévé teszi azt, hogyha törvénysértésről van szó, akkor igenis köteles az ügyben eljárni, nem pedig úgy, mint ahogy e ddig volt, hogy ennek a két embernek a diszkrecionális jogkörébe tartozott, hogy törvényességi óvást emel vagy nem a Legfelsőbb Bíróság előtt. A kérelmek nagy része, legyen bár törvénysértés, az amelyik miatt panaszt emelt, azzal a formaszöveggel jött viss za, hogy panaszát megvizsgáltam, de a törvényességi óvás benyújtására alapot nem találtam. Ehhez mérten úgy gondolom, hogy talán a jövőt illetően a megoldás más lesz, és az eredmény is más lesz, amikor a törvényességi óvás helyett a felülvizsgálati kérelem során valóságos törvénysértéssel állunk szemben, akkor remélhetőleg olyan intézkedés fog születni, amelyik végül is ezt a törvénysértést orvosolni fogja. Hogy mennyire ki volt téve a Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetve a legfőbb ügyész döntésének az ügyben az ember, hadd mondjak el egy olyan példát, amikor szinte százszázalékosra lehetett venni – vagy én legalábbis mertem arra venni – , hogy az ügyemben törvényességi óvás benyújtására kerül sor. Arról volt szó, hogy hogyan kell értékelni a mai bíróságnak azt , ha valaki egy vételárat annak idején még pengőben kifizetett, hogy kell ezt átértékelni, a forint megfelelője mi. Nagy örömömre találtam egy precedenst, amelyikben a Legfelsőbb Bíróság kedvező módon döntött, mint ahogy az én
