Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás meg... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
1205 Nos, ezek a korlátozások több szempontból indokoltak, van azonban néhány kérdés, ahol megfontolandó, hogy célszerűe ezeket a korlátozásokat bevezetni. Problémá t jelent az, hogy ha első fokon jogerőre emelkedik az ítélet, és abban tényleg törvénysértés történt, akkor nincs helye, csak eljárási okból, felülvizsgálati eljárásnak. A gyakorlatban nagyon sokszor védő nélkül jár el a gyanúsított az elsőfokú eljárásban, és a helyi bíróságoknál szükségszerűen több kevésbé rutinos bíró dolgozik, nagyobb a hiba valószínűsége. Az is fölvetődik itt, hogy a másodfokú eljárásban nem vizsgálták felül a döntését, tehát nem ment keresztül szakmai szempontból egy kontrollon ez az e lsőfokú döntés. Kérdés, hogy ha a terhelt, esetleg jogi képzetlensége miatt, nem élt jogorvoslattal, és mégis törvénysértő az az ítélet a terhére, szabade korlátozni a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének a lehetőségét csak azért, mert nem élt ezzel a jogával – bár elfogadottan, senki által nem vitatottan törvénysértő az az ítélet a terhére. Egy másik problematikus kérdés ebben a körben az, hogy az eddigi, határidő nélküli előterjesztési lehetőséget a terhelt javára is korlátozni kívánja az előterjesz tés. Ennek bizonyos értelemben van egy politikai vetülete is, amivel a későbbiekben kívánok foglalkozni. Az előterjesztés – nem vitásan – korlátozná azt a jogot, ami eddig a törvényességi óvásnál megvolt, hogy bármikor elő lehessen terjeszteni egy kérelmet . Tehát hadd mondjak konkrét ügyet: ha például egy '56os ügyben törvényességi óvást emelt a legfőbb ügyész, akkor természetesen időbeli korlátozás nélkül el lehetett járni. A mostani, tervezett rendelkezés tartalmaz egy bizonyos kifutási időt – nem vitása n. Azokban az ügyekben tehát, amelyekben eddig törvényességi óvást lehetett emelni, 1993. december 3léig még felülvizsgálati kérelmet elő lehet terjeszteni törvénysértés esetén. Itt azonban hadd hivatkozzam a Reform múlt heti számában megjelent egyik cikk re, amelyben dr. Horváth Ibolya legfelsőbb bírósági bíró – aki többek között a törvénysértő elítélésekkel is foglalkozik – hivatkozik arra, hogy több olyan ügyben is indokolt lenne még törvényességi óvást emelni, amelyekre a semmisségi törvények nem vonatk oznak. Nagyon kérdéses, hogy ezeket az ügyeket garantáltan be lehete fejezni 1993. december 3léig, és ki lehete azt mondani, hogy 1993. december 3le után nem lesz lehetőség arra – hogyha a törvényjavaslat ebben a formában keresztülmegy – , hogy ezekhez az ügyekhez törvényességi szempontból hozzá lehessen nyúlni. Nem vagyok meggyőződve, hogy ezeket az ügyeket addig teljes körükben fel lehet dolgozni, és nem vagyok meggyőződve, hogy politikailag helyes döntés lenne azt kimondani, hogy 1993. december 3le u tán nem lehet hozzányúlni az elmúlt negyven év büntető ítéleteihez akkor sem, ha esetleg kiderül, hogy valóban, nyilvánvalóan törvénysértő módon születtek meg. Ebben a körben módosító indítványt terjesztettem elő, amely azt a célt szolgálja, hogy a terhelt javára ne legyen ez után sem időbeli korlát, tehát a terhelt javára ne csak egy éven belül lehessen előterjeszteni a felülvizsgálati kérelmet. Nem hinném, hogy ez az indítvány különösebb nehézséget jelentene a bírósági gyakorlatban. Aki ugyanis frissen el lett ítélve, nyilvánvaló, abban érdekelt, hogy a felülvizsgálati kérelmét minél előbb előterjessze, hiszen számolnia kell azzal, hogy a vele szemben alkalmazandó büntető joghátrányok – akár a szabadságvesztésbüntetés – végrehajtásra kerülnek. Ezekben az ügyekben tehát minden bizonnyal nem egy éven belül – heteken belül elő fogják terjeszteni a felülvizsgálati kérelmet. Ugyanakkor azonban, ha az egyéves határt feloldjuk, akkor kérdéses, hogy helyes politikai döntést hoztunke az előbb elmondott indokokra v aló tekintettel. Két másik kérdéssel szeretnék még foglalkozni – ugyancsak elvi jelleggel – a büntető eljárás kapcsán. Nos, az igazságszolgáltatás munkájának segítését nagyon fontosnak tartjuk. Nagyon fontos a jogállamiság megteremtése érdekében, hogy az i gazságszolgáltatás minél zökkenőmentesebben, minél jobban dotáltan, minél jobb tárgyi feltételek mellett fejthesse ki tevékenységét, hiszen jogállamot erős igazságszolgáltatás nélkül nem lehet fölépíteni. Nem tudunk azonban egyetérteni azzal, ha olyan indí tványok kerülnek be egy eljárási törvénybe, amelyek nem az érdemi igazságügyi munkát segítik, hanem olyan, bizonyos igazságügyi részérdekeket szolgálnának, amelyek nem
