Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
1099 a figyelmet. Hogyha erre egy megnyugtató intézményes megoldást találunk, akkor természetesen egyet tudunk érteni a kérdésben. Köszönöm szépen. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Azzal adom meg Pusztai Erzsébetnek a szót, megkérem – sorrendben ugyanis ő következik – , hogy mondja el felszólalását, és ehhez kapcsolja az esetleges válaszát – jelenlegi helyéről. Felszólaló: Dr. Pusztai Erzsébet (MDF) PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Ismét nyomatékosan elmondom, hogy mint országgyűlési képviselő fogom elmondani a hozzászólásomat. Ebben az esetben – azt hiszem – nyugodtan elkülöníthetem a véleményemet a Kormány véleményétől, hiszen mindannyian tudják, hogy fél éven keresztül dolgoztam ezen a törvényjavas laton. Legelsőként is arra, amit utoljára mondott Eörsi képviselőtársam: én ugyan nem vagyok jogász, de azt itt a Parlament két éve alatt megtanultam, hogyha egy törvény úgy fogalmaz, hogy "kitölti", az gyakorlatilag azt jelenti, hogy meg kell tennie. Ha n em írja oda, hogy "kell" akkor is… (Taps jobbról.) …, tehát én azt hiszem, hogy itt nincs kérdés, a törvény egyértelműen fogalmaz: kitölti a kérőlapot, és a nő írja alá, és utána elküldi a megfelelő helyre. (17.00) Kategorikusan fogalmaz a törvény, nem fel tételesen, és nem írja oda, hogy ilyen vagy olyan, vagy amolyan feltételek megléte esetén. Én azt tanultam az elmúlt két év alatt, hogy ez a törvényben általában így szokott lenni. (Közbeszólások: Így is van!) Még egy dolgot, mindjárt az elején. Én soha ne m mondtam azt, hogy a mi törvényünk a magzat jogait foglalja magába, mert akkor benne lenne a törvényben a magzat jogállása. Én azt mondtam, hogy a magzati élet védelme oldaláról közelíti meg a terhességmegszakítás ügyét, és azt gondolom, ez egészen mást j elent. Tehát akkor a hozzászólásom. Én nem szándékozom, és eddig sem tettem azt, hogy különféle filozófiai és jogfilozófiai kérdések oldaláról közelítsem meg ezt a törvényt, hiszen borzasztó sokféle gondolat gyűrűzik, sok filozófus foglalkozott ezzel a kér déssel, de eldönteni a filozófiai és jogfilozófiai vitákat még sehol igazából nem sikerült. Én a gyakorlat oldaláról közelítettem meg ezt a kérdést, és továbbra is ezt szándékozom tenni. Legelőször ahhoz, hogy értsük, mi a különbség a törvényi megoldások k özött, legelőször azt kell megbeszélnünk, mit tartalmaznak a jelenlegi rendelkezések. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Tudjuk, hogy volt indikációs lista. Az indikációs lista alapján mi volt a gyakorlat? A nő elment, a terhességet megállapító szakorvos ell enőrizte, hogy az indikációs listában foglalt feltétlek fennálltake. Általában elsősorban a személyi igazolvány alapján vagy bemondás alapján. Amennyiben szociális okból kérték, vagy nem volt igazolható ez az indikáció, akkor elküldték a papírokkal együtt a lakóhely szerinti védőnőhöz, aki környezettanulmány után kitöltötte ezeket a papírokat, majd a nőt visszaküldték a Családvédelmi Szolgálathoz, amelyet a tanácsi vb. szakigazgatási szerve jelölt ki, aztán ha ott elfogadták, rendben volt, ha nem, fellebbe ztek a megyei, fővárosi másodfokú bizottsághoz, melyet a tanácselnök nevezett ki. Ez volt az eddigi gyakorlat az elmúlt időben. S akkor most jön egy másik kérdés. Mit tartalmaz az SZDSZ törvényjavaslata? Mert erről sem szoktunk beszélni, csak általánosságo król. Az SZDSZ törvényjavaslata – először is, ők maguk is megmondták, hogy tulajdonképpen a jelenlegi rendelkezéseket jónak tartják, tehát a törvényjavaslatuk 80%ban betű szerint azonos az eddigi rendelkezésekkel, az eddigi miniszteri és minisztertanácsi rendeletet emelték át és írták át törvénnyé, oly mértékben, hogy még a szakigazgatási szervet is elfelejtették kivenni belőle, pedig az már nincs. (Derültség.)
