Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A központi költségvetés 1993. évi irányszámairól és a költségvetés-politika főbb kérdéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - REMPORT KATALIN, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója:
107 Elsőként engedjék meg, h ogy behatóbban foglalkozzak a személyi jövedelemadó átengedett része csökkenésének és a normatív állami támogatásnak a problematikájával, ugyanis ez a két kérdéskör igen szorosan összefügg. Az expozéban elhangzott, hogy 63 milliárd forintról 49 milliárd fo rintra változik a személyi jövedelemadónak a közvetlen önkormányzatoknál maradó része. Tehát mindösszesen egy 14 milliárd forintos bevételcsökkenés keletkezik. Azonban ez a bevétel végeredményben nem veszik el, hiszen az önkormányzatok normatív támogatása keretében azt a pénzt tulajdonképpen százszázalékosan visszapótolja az állam. A kérdés felvetődésének értelme és lényege ott van, hogy addig, amíg viszonylag szűk települési körben képződik nagyarányú személyi jövedelemadóbevétel, addig az elvonás és a no rmatívák útján történő visszaosztás rendszerében arányosan, egyenlő mértékben terítődik vissza az ország egész területére. Engedjék meg, hogy néhány adatot mondjak ezzel kapcsolatban. Addig, amíg a települések közötti úgynevezett allokációs szóródás 1990b en nulla és 15 ezer forint között mozgott az országban, addig ez 1991ben már nulla és 21 ezer forintra változott, és 1992ben elérte a nulla és 27 ezer forint különbséget, szóródást. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindez azt jelenti, hogy amíg a főváros egyes kerületeiben vagy vidéki nagy városokban lakosonként 27 ezer vagy azt megközelítő személyi jövedelemadóbevétel képződik az önkormányzatoknál, addig számos vidéki kis településen, különösen peremvidékeken, elmaradott térségekben nulla forint képződik lako sonként. Ez az a különbség, amit egyéb források hiányában a költségvetés már nem tud vállalni, és ez az a különbség, amit valamilyen módon tompítani szükséges annak érdekében, hogy az önkormányzatok által fenntartott alapellátási intézményeket az országban viszonylag azonos szinten tudjuk fenntartani és tudjuk működtetni. Tehát az ország lakosságának megközelítően azonos színvonalú alapellátást tudjunk garantálni. Mint említettem, ez az elvonás a nagy településeket sújtja és a kicsiket segíti. Azonban meg k ell azt mondanom, hogy a nagy településeknek lényegesen több forrás áll rendelkezésükre, mint a kis településeknek, lényegesen szélesebb a mozgási terük. Elég, ha utalok a helyi adók körére, az illetékekre, a gépjárműadó körére, az ingatlan vagyon körére, amelyet a közelmúltban tulajdonul kaptak, és a privatizációs bevételekre. Ezzel szemben a kis településeknél, községeknél lényegesen szűkebb a rendelkezésre álló források köre, lényegesen szűkebb a források mértéke, következésképpen csökken a mozgástere. E lég, ha utalok arra, hogy gyakorlatilag a községekben nincs vagy alig van gazdasági célokra mobilizálható helyiségvagyon. Elég, ha utalok arra, hogy a privatizációs bevételek az önkormányzati alapítású vállalatok után a városoknál, illetőleg a megyéknél ké pződnek és nem a községeknél. Mindennek az elvonásnak és a másik odalon a normatívákban megjelenő támogatásnövekedésnek az eredményeként az önkormányzati normatív állami támogatások egész köre mintegy 1718%kal fog növekedni. Következésként nominálértékbe n a tervezett inflációval megegyező mértékű ez a növekedés. (Wekler Ferenc: 10%ot mondott a miniszter úr.) Abban benne volt az SZJA is. (Wekler Ferenc: Nem.) De abban benne volt az SZJA is. Tehát az inflációval mintegy azonos mértékben fog növekedni. Köve tkezésképp legalább nominálértékben a szinten tartást biztosítani tudja. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy adattal kell ebben a kérdéskörben előhozakodnom. Az állami szféra egyéb területein, a központi és a területi, állami költségvetési szerveknél az öss zes növekedés mértéke mintegy 45%ot tesz ki. Következésképpen – ha az összevetést elvégezzük – nagyon könnyen megállapítható, hogy micsoda aránybeli különbségek vannak az önkormányzatok javára. Mégis azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim – és azt hiszem, ebben a Parlament mindkét oldalán ülő képviselők egyetérthetünk ", azt szeretnénk és azt várjuk a Pénzügyminisztériumtól, hogy ez a folyamat átmeneti tendencia legyen csak és álljon meg, és lehetőség szerint a jövőben az átengedett személyi jövedel emadórész újra növekedjen. (17.20)
