Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Tiszaderzs nagyközség önkormányzati képviselőtestülete feloszlatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
1052 Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nem élek vissza a türelmükkel , és röviden veszek részt a vitában. Azt hiszem, hogy mindannyiuk egyetértését feltételezem akkor, amikor azt mondom ki, hogy nehéz és nagyon kellemetlen feladat előtt állunk, az ilyen típusú feladatból egy is sok, az, hogy egy önkormányzatot alkotmánysért és miatt fel kelljen oszlatni a tisztelt Háznak. Ebből adódik számomra az a tanulság, hogy a következtetéseinket, az általános tanulságokat, amelyek egyegy konkrét eset mögött rejtőznek, abban meghúzódnak, vegyük számba, és én elsősorban a jogi szabályozá s oldaláról, a jogi szabályozás fogyatékosságaiból adódó tanulságokról szeretnék szólni, annál inkább, mert az Országgyűlés alkotta ezt a törvényt, és a törvényalkotónak kötelessége szembenéznie azzal, hogy ez a törvény hogyan és miképpen működik. Igaza va n a belügyminiszter úrnak akkor, amikor azt mondja, hogy ez egy eset és emellett több mint 3100 önkormányzat működik Magyarországon, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy számtalan konfliktustól terhelten, amely konfliktusok részben természetes eredet űek, részben pedig a jogi szabályozás fogyatékosságaiból is keletkező konfliktusokról van szó. (17.20) És ezt nekünk, éppen egy jövőbeni törvényalkotás, egy törvénykorrekció szempontjait és követelményeit is figyelembe véve számba kell vennünk ez alkalomma l. Én egyetértek a Községi Önkormányzatok Szövetségének állásfoglalásával – ezekből bőven hallottunk részleteket Varga képviselőtársunk előadásában – , amikor a helyzet kialakulásáért a speciális tiszaderzsi körülmények és viszonyok mellett okolják a már tö bbször említett jogi szabályozás fogyatékosságait is. Ezek sorában én három esetcsoportot szeretnék megemlíteni, amely azt hiszem, hogy a jövőbeni szabályozás szempontjából nem elhanyagolható az önkormányzatok belső viszonyainak rendezettsége és szabályozá sa érdekében. Az első ilyen problémakör a testület és a polgármester között meglévő konfliktus, amely már nem egyedi jelenség, belügyminiszter úr, hiszen több mint száz – vagy talán már 130 – azoknak a polgármestereknek a szá ma, akik ezeknek a konfliktusoknak a következményeként vagy bennük rejlő okok vagy a testületben lévő okok következtében nagyon nehéz helyzetbe kerültek, nagyon sokan ezek közül fel is adták polgármesteri tevékenységüket és funkciójukat. Különösen nehéz ez , és alkotmányjogilag is elgondolkodtató a legitimációs helyzet különböző foka, amely a tízezer lélekszám alatti településeken működő polgármesterek esetében a község egészének választásából, és egy más választási rendszerben öszszeálló képviselőtestület k özötti viszony összevetéséből adódik. És ez nemcsak kisvárosi, hanem nagyvárosi jelenség is, hozzá kell tennem azt, hogy Budapest számos kerületében, sőt a kerületek nagy részében is végigsöpört ilyen bizalmi válság, konfliktusos helyzet a polgármesterek é s a testület között, és ez visszavezethető a szabályozatlanságra, illetőleg a szabályozás fogyatékosságaira. A másik problémakör pedig, amiről már részben esett szó, az önkormányzati képviselők jogainak, illetőleg kötelezettségeinek szabályozása. Az önkorm ányzati törvényben arról esik szó csupán – a 19. § (1) bekezdésében – , hogy a jogok és a kötelezettségek azonosak. De a kötelezettségekről nagyon kevés, pontosabban semmilyen más megállapítás nem esik, holott a képviseleti elv érvényesítése érdekében a kép viselő tevékenységét nem láthatja el anélkül, hogy alapvető kötelességeinek ne tegyen eleget. A harmadik nagy problémakör számomra, amely szintén általánosítható tanulságokkal szolgál a tiszaderzsi eset fényében is: a képviselők és a választók közötti kapc solat, a képviselőtestület és a közösség, a helyi lakosság különböző szerveződései, szervezetei közötti kapcsolat, amely nem szűkülhet le egyszerűen a közmeghallgatás intézményére, amelyet az önkormányzati törvény egy évben egy alkalommal tesz kötelezővé, de ennél gyakrabban lehet, hanem itt folyamatos kapcsolatról
