Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
1011 életet, tehát kisebbség, aki az élve születést tekinti az élet kritériumának. A fenti indokok alátámasztják azon álláspontunkat, hogy ezeknek a feltételeknek a jelenlegi jogi szabályozás nem felel meg, tehát változtatásra szorul, és úgy gondolom, hogy a jogalanyiság kiterjesztése a magzatra, az igazság felismerése így szükségszerű lépés. Ezt a megfogant életet védi a törvénytervezet a térítésmente s terhességgondozással, oktatással és külön újszerű elemként kiemelendő: várandósági pótlékkal. Megjegyzem, hogy a nemzetközi jogalkotásban is figyelmet érdemlő új elem például szolgálhat más civilizált népeknek is. Mindezek az eszközök szükségesek, de nem elégségesek. Szükséges lesz az egészségügyi törvényben rendelkezni a magzati kísérletek tilalmáról vagy feltételeiről, továbbá más jogszabályokban az igazságosabb teherviselésről, a szociális biztonságról. A terhesség megszakításának kérdése csak abban az összefüggésben érthető meg, amelyre nézve már többször idézett alkotmánybírósági határozat is útmutatásul szolgál. A KDNP képviselőcsoportja azon jogértelmezéssel ért egyet, amely szerint az emberi élet felett senkinek sincs rendelkezési joga. Ahhoz, hogy a kérdés egyáltalán felmerülhessen, hasonló, azonos értékű emberi jogokból levezethető értéket kell állítani. Ilyen módon az A változat 6. § a) és b) pontja megfelel ezeknek a kritériumoknak, hiszen azonos értéket kell egybevetni, és a rendezés során vála szt adni az összeütközés feloldására. (12.50) Ezek az esetek az orvos szakmai felelősségén alapulnak. Bizonyos jellegű problémát azonban a c) pont értelmezése felvet, mert egyik oldalról valóban állítható, hogy bűncselekmény esetén hiányzott az anya akarat a, a magzat oldaláról ugyanakkor semmiféle ok nem lelhető fel, amely igazolhatná az eljárást. Mindezekkel együtt, a szabad lelkiismereti döntést mindig és mindenkor meghagyva, a törvénytervezet jelenlegi állapotában a KDNP képviselőinek többsége az Aválto zatot fogja támogatni. Érveléseink alapja az, amit a jogalanyiság tudományos megalapozottságú kiterjesztésével kifejtünk, illetőleg a következményei. A Bváltozat ugyanis olyan elemeket is tartalmaz, amelyek a praktikum oldaláról ugyan magyarázhatók, de el méletileg nem kellően megalapozottak. A Bváltozatnak vannak olyan elemei, amelyek kétségtelenül felvetik a képviselői lelkiismereti szabadságot, és vannak olyan kérdések, amelyek a nehézségek ellenére sem engedik meg az elvtelen megalkuvást. Nem kívánok s emmiféle kényes kérdést megkerülni, ezért az alkotmánybírósági döntés nyomán vizsgáljuk meg tehát a két látszólagos érdek: egyrészről a megfogant élet, másrészről az emberi méltóságból eredő női önrendelkezési jog egymáshoz való viszonyát. Mint már korábba n rámutattam, csak azonos értékű jogok esetén beszélhetünk konkuráló jogokról. Először: egyik oldalon a megfogant emberi élet a jog által sérthetetlen és korlátozhatatlan érték. Csak azonos minőség esetén van valóságos értékösszeütközés. Az anya személyis égét, önrendelkezési jogát alapvetően védeni kell, de a kettő között lényeges különbség mutatható ki. Az egyik oldalról a jognak sérthetetlen és korlátozhatatlan értéket azért kell különös védelemmel biztosítani, mert önmaga a személy védelemre képtelen. M ásrészről az anya oldaláról a szabad akaratot kell védelemben részesíteni, a magánélet teljes szabadságát, nem pedig annak következményét. Ilyen értékösszeütközés esetén az államnak elsősorban az a kötelezettsége, hogy az abszolút érték védelme mellett a megsegítőrendszert kiépítse és működtesse, oldva a keletkező feszültségeket. Másodszor: a tételes jog oldaláról sem igazolható az önrendelkezési jog esetleges primátusa. Ha tudniillik kizárólagos jogosítványként elismernénk, netán elsőbbséget biztosítanánk az élet védelmével szemben az önrendelkezési jognak, úgy a jogrendbe nem lehetne beilleszteni a származásmegállapítási, apasági, továbbá a tartásdíjpereket. Olyan harmadik személyek jogát és jogállását érintenénk különben, akiket a döntésből kizártunk.
