Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
1009 Elnök Úr! Ti sztelt Ház! Mindenekelőtt nyomatékosan ki kell fejeznem a frakció nevében tiltakozásomat az eljárás ellen. Nem először fordul elő épp a KDNPfrakcióval, hogy lényeges, kétharmadot igénylő törvény esetében is megszakítják a vezérszónoki rendszert, és minden esetben a KDNPt hátrányos helyzetbe juttatják. Úgy gondolom, hogy a tisztelt Ház, amikor határozott a napirendre vételről, akkor a kb. 12.30 órát szavazta meg, abban a reményben, hogy 12.30ig körülbelül befejezhető, de fenntartotta magának azt a jogot, hogy amennyiben nem fejeződik be, úgy abban az esetben a vezérszónoki rendszer egységes egészként értelmezhető legyen. Ez a plenáris ülés által meghatározott ülésrend, és én úgy gondolom, hogy senkinek sincs joga egy személyben ettől eltérni. ELNÖK (Dornba ch Alajos) : Engedje meg, képviselő úr, kénytelen vagyok válaszolni. A házbizottságban egyértelmű álláspont volt – ott volt Csépe Béla képviselő úr, az önök képviselőcsoportjának a vezetője – , hogy a mai napon az ebédszünet előtt le kell folytatni a társada lombiztosítási önkormányzati igazgatásról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat általános vitáját. A napirendi javaslatot eszerint állította össze a főtitkár úr és munkatársai, és így került kiosztásra. Minden képviselő előtt ismert volt, hogy körü lbelül 12.30kor, vagyis amikor véget ér valakinek a felszólalása, el kell kezdeni a másik javaslat vitáját. (12.40) Mivel erre nem kerülhet sor az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása folytán, így folytatjuk az előzőt. Folytassa, képviselő úr! Felszólal ó: Dr. Lukács Tamás, a KDNP képviselőcsoport nevében LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) Elnézést kérek, Elnök Úr, én egy országgyűlési döntésről, nevezetesen a plenáris ülés határozatáról beszéltem, ön pedig egy másik döntésről, egy házbizottsági döntésről, ami nem ismert… (Közbeszólás: Kezdd már!) … a plenáris ülés előtt. Köszönöm szépen, ennek ellenére folytatom. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha végigtekintjük – akár történelmileg, akár nemzetközileg – a magzat jogállásáról szóló törvényeket, azt állapíthatjuk meg, hogy a kérdésnek nincs megoldása, csak rendezése. Nincs a kérdésnek megoldása, mert nincs olyan alap, amely biztos és szilárd talajt nyújtana a törvényalkotónak. A történelem azt igazolja, hogy óvakodnunk kell a természettudományos igazságokat jogszab ályi keretbe foglalni, mert ebből katasztrofális tévedések adódhatnak. A természettudományos igazságok ugyanis a megismerés függvényei, és mint ilyenek, mindig relatívek, tehát minden esetben minden kijelentéshez hozzátehetjük azt, hogy a tudomány mai állá sa szerint. Különösen megalapozottnak tűnhet ez a kijelentés olyan kérdésekben, mint az agykutatás vagy a magzati élet, ahol a műszertechnika fejlődésével az utóbbi időben ismereteink alapvetően megváltoztak. Lassan kutatható az élet az élet után, közel já runk ahhoz, hogy kutathassunk az életet az élet előtt. Az előbbiekből viszont az is következik, hogy nem tartható fenn a pozitív jog által olyan szabályozás, amely ellentmond a természettudományos fejlődésnek, és a kérdés rendezésénél ezeket az egzakt ered ményeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az élet misztérium, vagy ahogy az egyik alkotmánybírói vélemény fogalmazta, a jog számára transzcendens. Ilyen körülmények között a jogalkotó részére egy másik lehetőség, hogy alapozzon a közerkölcsre. Nos, ezzel a megoldással is problémák halmozódnak, mert éppen ez az egyik kérdés, amelyben a társadalom rendkívül megosztott, tehát a vélemények összesítésével és összevetésével nehéz volna közös princípiumot találni. Ennek azonban nem mond ellent, hogy léteznek termés zetes
