Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - FODOR GÁBOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
1004 keretek között a törvényhozásnak két döntési lehetősége adódik: a magzatot vagy embernek, jogi értelemben jo galanynak tekinti vagy pedig nem. Ha a törvényhozó a magzatot jogilag embernek tekinti, akkor az abortusz csak azon esetekben engedhető meg, amikor a jog eltűri az emberi életek közötti választást. Ilyen eset az önvédelem vagy a végszükség szigorúan vett b üntetőjogi analógiája, ha a terhesség vagy a szülés az anya életét és egészségét veszélyezteti. Ha a törvényhozó a magzatot nem tekinti jogilag embernek, akkor sem a teljes körű abortusztilalom, sem a korlátlanul kérhető abortusz nem megengedhető. A magzat jogalanyiságának tagadása azonban nem jelenti azt, hogy a magzat jogilag teljesen védtelen, mivel az állam általános életvédelmi kötelezettsége a potenciális életre is kiterjed. Az európai országok szabályozásával összhangban a magzatot nem tekintjük joga lanynak, így a magyar szabályozás kiindulópontjának a második lehetőséget tekintjük. Ebben az esetben a két szélsőséges megoldást, a teljes tiltást és a korlátlan abortuszt elvetve, több alkotmányos szabályozási lehetőség is kínálkozik. A magyar Alkotmányb íróság álláspontja megfelel az európai emberi jogi gyakorlatnak. Az Emberi Jogok Európai Bizottságának állásfoglalása szerint annak elismerése, hogy a magzat élethez való joga abszolút jellegű, sértené az Emberi Jogok Európai Egyezménye tárgyát csakúgy, mi nt annak célját. (12.20) Az abortusz kérdését ugyanis az egyezmény 8. cikkelye, azaz a magánélethez való jog tükrében kell vizsgálni. Ismeretes az európai emberi jogi bizottság olyan döntése, amely az abortusz jogi szabályozását a magánéletbe való beavatko zásnak minősíti. Ugyanakkor a bizottság azt is kimondta, hogy a terhesség megszakítása nem lehet kizárólag a nő magánügye. Ebből az következik, hogy az állam nem sérti a terhes nő magánélethez való jogát akkor, amikor bizonyos korlátokat állít az abortusz elé. A bizottság továbbá utalt arra is, hogy elfogadhatatlannak tartaná, ha az abortusz tilalma kiterjedne azokra az esetekre is, amikor az anya élete veszélybe kerül, a gyermek súlyos károsodással születne, avagy a terhesség bűncselekmény eredménye. A biz ottság tehát éppúgy elutasította mindkét végletes álláspontot, mint a magyar Alkotmánybíróság. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyes dokumentumai pozitív állásfoglalást is tartalmaznak az abortusszal kapcsolatban, de az európai emberi jogi gyakorlathoz hasonlóan széles mozgásteret engednek az egyes államok törvényi szabályozása számára. Az ENSZ által 1984ben Mexikóvárosban rendezett nemzetközi népesedési konferencián a résztvevők által elfogadott ajánlások egyfelől határozottan leszögezik, hogy a kormán yoknak biztosítaniok kell minden házaspárnak és személynek azt az alapvető jogát, hogy szabadon és felelősséggel döntsön gyermekei számáról és születésük idejéről, másfelől azt is kimondja, hogy a kormányok tegyenek megfelelő lépéseket, hogy segítsék az ab ortusz elkerülését, amelyet semmi esetre se mozdítsanak elő családtervezési módszerként, és lehetőség szerint biztosítsanak humánus kezelést és tanácsadást azoknak a nőknek, akik abortuszhoz folyamodnak. A nemzetközi dokumentumokkal összhangban a magyar sz abályozás kiindulópontjának a terhes nő döntési szabadságát tekintjük, de tekintetbe vesszük az állam általános életvédelmi kötelezettségét, amely korlátozza a terhes nő kérelmére történő abortuszt. A kormány Averziójáról: e szigorú szabályozá s szerint az abortusz csak három esetben engedhető meg, mégpedig akkor, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti, ha a magzatnál az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn, vagy a terhesség bűncselekmény következménye. Ez a szabályozás nem mondja ki ugyan nyíltan, de fő szabályként tiltja az abortuszt. Ezt olyan módon teszi, hogy a veszélyeztetettség fogalmát rendkívül szűkre szabja. Ezt a megoldást nemcsak
