Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - FODOR GÁBOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
1001 jogi státusza egyértelmű, addig a másik alany, a magzat jogi státusza már nem annyira világos, mert a magzat minden jogát a terhes nő közvetítésével gyakorolja. Az erkölcsről és a jogról: a jogalannyá válás kérdésében a morál és a jog találkozik. Morális szempontból ugyanis senki nem vitatja, hogy a magzatot elpusztítani általában nem szabad. Vannak azonban olyanok, akik szerint egyes esetekben ez a tilalom nem érvényesülhet, mégp edig akkor és csak akkor, amikor a magzat elpusztítása a terhes nő döntésén alapul. E felfogás szerint saját magzata felett minden terhes nő maga rendelkezik. Mások szerint, akik szerint a magzat elpusztítása minden esetben bűn, a nő nem rendelkezhet magza ta felett, hanem kötelessége azt kihordani. Az abortusz kérdésében kétfajta morális álláspont ütközik, amelyeknek a jogfelfogás területén is megvannak a maguk következményei. Az egyik szerint a jog a mindenkire érvényes erkölcsi szabályokat, a kötelességek et kell hogy rögzítse. Eszerint a jog valamely morál intézményesítése más morális felfogásokkal szemben. A másik szerint a jognak éppenséggel nem egyfajta erkölcsi rendet kell biztosítania, hanem a különböző morális felfogások együttélését, a szabadság ren dszerét kell szolgálnia. Eszerint a jog morálisan semleges szabályokat kell hogy rögzítsen, és az összeütközések állandó rendezésének intézményesítésére kell törekednie mindenfajta erkölcsi felfogással szemben. A jogról és az abortuszról: emberek közötti k onfliktusra azonban csak akkor kerülhet sor, ha a magzatot a jog segítségével tekintjük embernek. A modern jogfelfogás szerint a jogalanyiság egyenértékűsége olyan alapfeltevés, amelynek megsértését semmilyen morális felfogás nem indokolja. A jogalanyok kö zött bármilyen különbségtétel az emberek közötti különbségtétel lehetőségét nyitná meg. A modern jogfelfogás szempontjából tekintve tehát az abortusz csak akkor tiltható meg, ha a magzatot embernek tekintjük, ha a magzat olyan jogalany, amelyre mindazok a jogok kiterjednek, amelyek általában minden embert megilletnek. (12.10) Nevet kell neki adni, spontán vetélés esetén például el kell temettetni, s ennek az álláspontnak a következetes végigvitele esetén a fogamzásgátló eszközök jelentős része is elvetendő. A modern jog formális rendszer, amely mindenki számára egyenlően mér, míg a modern erkölcsi gondolkodás már nem feltétlenül ilyen természetű, hiszen éppenséggel arra törekszik, hogy mindenkit a saját mértéke szerint mérjen. A morál lehet plurális, ám a jo g csak lehetővé teheti a sokszínűséget, de maga nem lehet plurális. A jog mindenkire nézve egyforma. Az abortuszról és a jogegyenlőségről: fizikai helyzete miatt az emberi jogok többsége nem illetheti meg a magzatot. A magzat nem tud véleménynyilvánítási v agy gyülekezési jogával élni. Szinte minden joga, így például a tulajdonhoz való joga is csak feltételes. A magzat csak az őt méhében hordozó anyával áll közvetlen kapcsolatban, így csak vele kerülhet közvetlen konfliktusba. Ha a magzatot jogilag teljes ér tékű embernek tekintenénk, akkor gyakorlatilag csak az élethez való jogát gyakorolhatná közvetlenül, mégpedig ezt is csak az őt hordozó nővel szemben. Ugyanennek a kérdésnek a másik oldala, hogy a terhesség ideje alatt a magzat jogi helyzete elválaszthatat lan a terhes nőétől. Amíg a terhesség fennáll, addig a magzat – akár előnyös ez számára, akár nem – függvénye a terhes nő jogi helyzetének. Ha a terhes nő részt vesz egy tüntetésen vagy börtönbüntetésre ítélik, az ugyanúgy érvényes a magzatra, mint magára a nőre. A magzat nemcsak akadályozott saját jogainak gyakorlásában, hanem kiszolgáltatott is. Ezért kétséges a magzatot általános jogalannyá nyilvánítani. Ezzel ugyanis nem a terhes nő és a magzat lehetséges konfliktusának szabályozott kereteit valósítanán k meg, hanem ennek a konfliktusnak a feloldhatatlanságát, egyoldalú rögzítését érnénk el.
