Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
61 Röviden idézek a vonatkozó törvényből. A megyei bíróság elnökét az igazságügyminiszter a bírák közül öt évre nevezi ki. Pályázat útján kell betölteni a megyei bírósági elnöki állást, és a pályázó alkalmasságáról a megyei bí rósági elnöki állás esetében az összbírói értekezlet foglal állást és javaslatot tesz a kinevezésre. A törvény szabályozza továbbá azt is, hogyha nincs alkalmas pályázó, vagy a kinevező a javaslatot nem fogadja el, új pályázatot kell kiírni. Az új pályázat eredménytelensége esetén a kinevezésre jogosult a vezetői állást megbízás útján tölti be, a megbízás legfeljebb egy évre szólhat. A megyei bíróságok elnökeinek kinevezésekor a kinevezésre jogosult igazságügyminiszter a fent idézett törvényi szabályokat t öbb alkalommal megsértette. Erre közismert példa itt a Pest megyei Bíróság esete. Most az idő rövidsége miatt a részleteinek ismertetésétől eltekintek. A törvény az összbírói értekezletet – igaz, az eljárásjogi kérdéseket nem szabályozza – a megyei bíróság ok elnökeivel kapcsolatban kettős jogosultsággal ruházza fel. Az 59/a § 83) bekezdése a) pontja szerint a megyei bíróság elnöki állás esetében a pályázó alkalmasságáról az összbírói értekezlet állást foglal, és javaslatot tesz a kinevezésre. Tekintettel ar ra, hogy a Pest megyei Bíróság kinevezett elnöke esetében és más esetekben is ez a konjunktív feltétel a javaslattétel tekintetében nem teljesült, illetve az állásfoglalás tekintetében nemleges volt, ezért az igazságügyminiszternek a továbbiakban a törvén y rendelkezései alapján kellett volna eljárnia, ha az egyébként alkalmasnak minősített és javasolt pályázó személyével nem értett egyet. (15.50) Ennek megfelelően az 59/A § (4) bekezdése alapján kizárólag egy magatartási módra volt lehetősége, amely szerin t új pályázatot kellett volna kiírnia. Nem biztosított olyan jogot a törvény a kinevező igazságügyminiszter számára, hogy az összbírói értekezlet állásfoglalása és javaslattétele hiányában döntsön, vagy a javasolttól, a javaslatoktól eltérő személyt nevez zen ki. Feltehetően hasonló törvénysértés történt több megyében is. A törvénysértések megalapozták, hogy a Legfőbb Ügyészség az 1972. évi V. törvény 13. § (1) és (4) bekezdései alapján valamennyi megyei bírósági elnök kinevezését vizsgálja meg, és intézked jen a törvényesség helyreállítása érdekében. A törvénysértéseket – amelyek feltehetően az állásfoglalás és a javaslattételi jog helytelen jogértelmezéséből adódnak – más alkotmányos szabályozásból is levezettük, amelynek megismétlésétől most eltekintek. Be adványunkra 1992. április 14ei keltezéssel tájékoztatást kaptunk a legfőbb ügyész úrtól, illetve helyettesétől, amelyben az érdemi válasz megadásáig szíves türelmünket kérte. Egy hónappal később újabb levél érkezett, amelyben a legfőbb ügyész úr arról táj ékoztatott bennünket, hogy miután tájékozódott, és az Alkotmánybíróság előtt is több kereset van folyamatban a vonatkozó törvényhellyel kapcsolatban, ezért az érdemi választól elzárkózik. Úgy ítélte meg, hogy az Alkotmánybíróság határozata választ fog adni kérdésünkre, és a határozat meghozatala előtt a törvény módosítására irányuló kezdeményezésünket sem tekintette megalapozottnak. Az elmondottak miatt a kifogásolt miniszteri döntés ellen az ügyészi óvást nem nyújtotta be, és a bíróságokról szóló törvény m ódosításának kezdeményezésére sem tett javaslatot. A fenti levélből kitűnik, hogy a legfőbb ügyész úr az Alkotmánybírósághoz címzett beadványunkra hivatkozva a törvényességi kérelmünkre adandó érdemi válaszadástól elzárkózott. Álláspontunk szerint – figyel emmel az 1989. évi XXXII. törvény rendelkezéseire – a legfőbb ügyész úr álláspontja helytelen. Az ügyészség alkotmányos kötelezettsége, hogy törvénysértés esetén lépjen föl a törvényesség védelmében. Az Alkotmánybíróság előtti eljárásra való hivatkozást az ért sem tartjuk helyesnek, mivel az Alkotmánybíróság a miniszteri aktusok törvényességének kérdésében feltehetően nem foglal állást. A törvényességi kérelmünkben foglaltakra és a fenti indokokra hivatkozva az alábbi kérdésekre kérünk választ a legfőbb ügyé sz úrtól:
