Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész:
62 1. Az ügyészség törvényességi vizsgálata milyen iratokra, mely bírósági vezetők kinevezésére terjed ki? 2. Az 1. pontban megjelölt iratok áttanulmányozása során megállapítottake törvénysértést a megyei bíróságok elnökei kinevezésénél? 3. Milyen konkrét érvekkel tudja alátámasztani azt a döntését, hogy a kifogásolt miniszteri döntések ellen nem nyújt be ügyészi óvást? Várom válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr vál asza következik. Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész válasza GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész: Elnök Úr! Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Az itt elhangzott interpelláció olyan kérdést elevenít fel, amellyel e Házban már kellő részletességgel foglalko ztak. Az interpelláció azért lep meg, mert e tárgyban az interpelláló képviselő urak álláspontomat megismerték. A részükre korábban írottakat fenntartom, ügyészi óvás iránt nem intézkedem, a törvény módosítására irányuló kezdeményezést nem javasolok. Hadd szóljak egész röviden az előzményekről. Az elmúlt esztendőben az Alkotmánybíróság egy indítvány kapcsán foglalkozott az igazságügyminiszternek a bíróságok tekintetében meglevő igazgatási jogosítványaival. Ezek a bíróságok működéséhez szükséges személ yi és tárgyi föltételek biztosítására, a bírósági elnökök igazgatási tevékenységének irányítására és a bírósági ügyvitel rendjének szabályozására vonatkoznak. Az indítványtevők ezek alkotmányellenességét állították. Az Alkotmánybíróság a kérelmet nem honor álta. Az interpellációban érintett kérdésre vetítve ez azt jelentette, hogy nem bizonyult alkotmányellenesnek a korábbi szabályozás szerinti kinevezési joga az igazságügyminiszternek a bírósági vezetőkkel kapcsolatban. A tavaly október 31én született alk otmánybírósági határozatot követően néhány nappal fogadta el az Országgyűlés az 1991. évi LXVII. törvényt – csaknem egyhangúlag – , amely a pályázati rendszer bevezetésével együtt, a bírói testületek részére a pályázati procedúrában közreműködői jogokat ado tt. Ezek értelmezése körül vita volt, s ezek a törvény elfogadását követően sem jutottak nyugvópontra. Sőt a vita egy idő után átlépte a tárgyilagos jogászi eszmecsere kereteit. Az igazságügyminiszter úr a törvény értelmezésében egyfajta lehetséges állásp ontot tekintett eljárása során a maga részéről irányadónak; és itt most mód volt megismerkedni egy másik értelmezéssel is, ennek az érveit itt újólag felidézték. Tisztelt Képviselő Urak! Tudják, nekem is hivatalos tudomásom van arról, hogy e tárgyban alkot mánybírósági eljárás van folyamatban. A képviselő urak iránti tiszteletem hangsúlyozása mellett, figyelemmel az alkotmánybírósági eljárásra, nem tudok nem arra gondolni, hogy interpellációjuk csak a kérdés körül korábban kibontakozott, de már elpihenni lát szott politikai vita fölélesztését eredményezheti. (Közbeszólások a jobb oldalról: Úgy van! – Taps.) Az igazságszolgáltatási szervezet rosszul viseli, ha politikai szereplőt kívánnak belőle csinálni. Azt a tisztelt képviselő urak is tudják, hogy az általuk szorgalmazott procedúra csak arra lenne alkalmas, hogy a jogértelmezési vita során már kellő részletességgel megismert álláspontok újólag kifejtessenek. A törvénymódosítás kezdeményezésére irányuló javaslatuk nemcsak azért keltett csodálkozást bennem, mer t országgyűlési képviselőként önök természetesen rendelkeznek ilyen törvénykezdeményezési joggal, és nincs okuk olyanhoz fordulni, aki csak máshoz fordulhat ilyen javaslattal, mert maga javaslattételi joggal nem rendelkezik – feltéve persze, hogy ilyen mód osításra van ok. De az ilyen javaslatnak ellene szól már magában az alkotmánybírósági procedúra is!
