Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF)
181 elérte célját. Megszűnt a veszély, hogy értékes műveken nevelődött embereknek nagy valószínűséggel értékesebb gondolatai lehetnek, n etán olyasmin is elkezdenek gondolkozni remekművek láttán, hallatán, mint szabadság, demokrácia, nemzet, haza akár egy antik görög mű kapcsán, mert ezek mindegyike egyegy puskaporos hordó. A homo politicus rémképe elhalványult, a puha diktatúrának valójáb an erre az emberfajtára soha nem is volt szüksége, és helyette a "kenyeret és cirkuszt" semlegesített tömege ült a képernyők, a hangszórók előtt. Éppen ezt akarták. A cirkuszt a médiák szolgáltatták, tisztelet a kivételnek, a kenyeret, a jóléti szocializmu st pedig a nyakló nélkül felvett nyugati kölcsönök, amelyeket ma is nyögünk. Ez volt a puha diktatúra öngyilkos, de ami ennél sokkal rosszabb, nemzettudatgyilkos, identitásgyilkos, a való etnikai, faji kérdéseket a szőnyeg alá söprő, az országlakosokat köz ömbössé züllesztő egyensúlya. Hangsúlyozni kívánom, tisztelet a kivételnek, mert akkor is voltak igen lelkiismeretes, színvonalas szerkesztők és műsorvezetők, mint ahogy most is vannak. A médiumok tehát szórakoztattak, a Nyugat roszszabbik minőségű felét p ropagálták, amire semmi szükségünk nincs, csipkedték rendre a hatalmat, nemcsak megnyerve ezzel a nézőket, hallgatókat, hanem lassan, de nagyon tudatosan kialakítva a média képviselőinek ideális reformképét, gáncs nélküli bajnokait. Az első szabadon válasz tott Kormányunk ezt a képet, ezt a képletet örökölte. Adósságot, módszeresen szétvert, elsorvasztott egyetemes és nemzeti kultúrát, torz, mert mesterségesen torzított indulatokat, és egy olyan médiaközönséget, amely itt – mint sajnos sok más helyén a világ nak – csak félig tanulta meg a médiumok manipulációinak a játékszabályait. Elvárja, mert ez volt egyetlen szórakozása, és ezért megszokta, mint a kábítószert, hogy az egyre szaporodó, mert kifizetődő foglalkozás, önjelölt tisztogatók most is jól odamondoga ssanak a hatalomnak, vagy legalábbis elhitetni velük, hogy ezt óhatják, mert éppen az odamondogatás a lényeg. Ám mint mondtam, ez csak a fele a jétéknak, mert a közönség nem veszi észre, hogy éppen ezzel manipulálják. A médiatörvény felelőssége óriási. Az elmúlt negyvenegynéhány év kultúrpolitikája jelentős károkat okozott az országnak, még ha ez a kár forintokban nem is kifejezhető. Hamarabb és könnyebben lehet eltüntetni a magyar föld utolsó kerozinfoltját, mint helyrehozni azt a lepusztulást és felszámol ni azt a szennyezettséget, ami a személyiségeket, a lelkeket, a kultúrát érte. Nagyon alapos és átgondolt stratégiával kell megteremteni azokat a módszereket és normákat, amelyek a médiumokat a leghasznosabb segítőivé teszik a gyógyulás, a gyógyítás folyam atának. A demokrácia helyes és konstruktív értelmezésével meg kell teremtenünk a médiának egy olyan kulturális struktúráját, amely minden országlakos számára méltányos és hasznos formában és arányokban tartalmazza mindazokat a valós, egyetemes és magyar ér tékeket, amelyek nélkül az ország szellemi újjáépítése, újrateremtése nem lehetséges. Nem hiszem, hogy akad olyan felelős párt vagy politikus, aki e munkában ne építő szándékkal kívánna részt venni, hiszen saját országunk, saját gyermekeink jövőjéről van s zó. Az Európába vezető utat belül, a fejekben is meg kell járni. Nem szolgaian átvenni másoktól, ami rossz és torz terméke századunk Európájának, hanem újra megtanulni örülni a kultúra, a kulturáltság magasztos érzésének, újratanulni a humánumot, a megérté st és a megbékélést, a megbocsátást, mert csak ezek birtokában tehetjük teljes értékű emberekké e nemzet tagjait és a felnövekvő generációkat. Ha ebben a vitában nem egy világnézet vagy egy eszme prioritását erőltetjük a többi rovására, hanem valamennyi mé ltányos és méltó arányát keressük és találjuk meg, akkor, és csak akkor lehet hasznos a munkálkodásunk. A média működését olyan tevékenységnek kell tekintenünk, amelyik határozott és világosan megfogalmazott küldetéstudattal segíti és szolgálja a nemzet eg észét, azon belül valamennyi etnikumot, népcsoportot és korosztályt a kultúra, a művelődés valamennyi területén. Az európai kultúrát az tette olyan sokágú, erős törzsű fához hasonlatossá, hogy az egymás után munkálkodó generációk soha nem tévesztették szem elől az elődök tevékenységét és eredményeit, az
