Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF)
182 új megteremtése mellett a régi értékek megőrzését és ápolását. A diktatórikus eszmék és rendszerek a múltat megtagadva mindig a nulláról akarják kezdeni, és csak amikor már akár burkoltan, akár nyíltan kider ül, hogy ez a szemlélet zsákutca, akkor csempészik be diszkréten a hátsó ajtón a haladó hagyomány meghatározást, mintha az mindig is jelen lett volna, természetesen a saját ideológiájukat igazoló válogatással. Vállalni és továbbvinni a múlt értékeit, ez is az igazi demokrácia egyik ismérve, sőt kötelessége. Tehát ha a média által sugárzott értékekről beszélünk, azok egy jelentős részének tartalmaznia kell az egyetemes emberi és nemzeti kultúra kincseit, méghozzá átgondolt és jól felmért arányban, meghatároz ott rendben és folyamatossággal. Tapasztalhatjuk, hogy az európai közszolgálati médiumokat felügyelő országos hatáskörű intézmények ezt a kötelezettségüket igen határozottan fogalmazzák meg, és kérik számon a teljesítését. Az úgynevezett szabad média demag óg hangoztatása mögött minden esetben felfedezhetjük egyegy érdekcsoport befolyását, éppen ennek leleplezésére szolgál a teljes szabadság, a függetlenség sztereotíp ismételgetése. Nyilvánvaló, hogy a közszolgálati média képtelen munkáját teljesíteni az ál lam támogatása nélkül. Tehát az előfizetési díjon túl az adófizető polgárok pénze nélkül. Ez az általános európai modell. Mivel pedig az előállítási és sugárzási költségek mindenütt magasak, igencsak meg kell fontolni, hogy milyen tartalmakat hordozzanak é s közvetítsenek a drága és dráguló műsorpercek. (16.40) Ugyanakkor a közszolgálati média számára az elvárt kulturális teljesítések nem csupán kötelezettségek, hanem – és ez döntően fontos – az egyetlen út, hogy rangot, tekintélyt vívjon ki hallgatói előtt. Erre pedig mindennél nagyobb szüksége van, mert egyedül ez növeli hitelességét. Egy, a szubkultúrák termékeit hisztérikus hangon zagyváló műsorfolyamnak csak áldozatai lehetnek, partnerértékű hallgatói, befogadói nem. Ha pedig, ki tudja mennyire objektív közvéleménykutatás, és az azt saját érdekükben felhasználó, önmagukat felelős szakértőnek kikiáltott személyek, csoportok a kultúrát kívánókat alacsony nézettségi, hallgatottsági mutatókkal, tetszési indexekkel riogatják, sőt terrorizálják klasszikus érték ű művek sugárzása esetén, akkor minden esetben egy torz, önös, elsősorban hatalmát és saját anyagi érdekeit körömszakadtáig védő szemlélettel állunk szemben. Ennek végzetes következményeit az elmúlt évtizedekben már tapasztalhattuk. Tudomásul kell vennünk, hogy csak akkor remélhetjük, hogy igény támad az értékek befogadására, ha sugározzuk azokat. Akkor is, ha ennek eredménye csak hosszú távon mutatkozik meg. És azt is határozottan le kell szögeznünk, hogy egy igénytelenné manipulált hallgatóság kegyét azza l keresni, hogy egyre silányabb műsorokkal kábítjuk, az egyetemes művelődés számára életveszélyes, öngerjesztő folyamat. Ezt megteheti egy reklámpénzekből élő kereskedelmi adó, de a közszolgálati média semmiképpen. Szó sincs arról, hogy a közszolgálati méd ia határolja el magát a szórakoztatástól. De végre meg kellene vizsgálni e ma is sugárzott szórakoztatás minőségét. Azt, hogy mivel szórakoztat, és milyen burkolt vagy néha már nyílt cél érdekében. Mi a kapcsolata a politikai manipulációkkal, a trágárságga l, a pornográfiával, és hogy a demoralizáláson kívül fel tude mutatni más eredményt. A közszolgálati média a szórakoztatás esetében sem mondhat le arról, aminek egyébként is egész tevékenységének minőségét jellemeznie kell, és ez az értékorientáltság. Dön teni kell a közszolgálati média oktatási feladatairól is. Miért sorvad el, vagy sorvasztották el az Iskolarádiót? Sorsának okait elemezni ezúttal messze vezetne. De mert számos külföldi példáról van tudomásunk, ahol ezek a műsorok sikeresek és hasznosak, r eméljük, hogy a törvényjavaslat vitája során ez még szóba kerül. A közszolgálati média nemcsak kulturális értékek közvetítője, de azok egyik igen értékes bölcsője is. Az elmúlt évtizedekben – hol a hatalom ellenére, hol a támogatásával – olyan műhelyek tev ékenykedtek mind a rádióban, mind a televízióban, amelyek mecénási feladatuk mellett értékálló produkciók sorát hozták létre. A média erről az oly fontos missziójáról a jövőben sem mondhat le.
