Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF)
179 Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Ha lehet, akkor most. ELNÖK (Szabad György) : Most? Tessék! JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Elnézést kérek, igyekszem sokkal rövidebb lenni. Két képviselőtársamnak szeret ném mondani, hogy amikor a paktum szót csúnya szóként mondják, akkor az én kulturális felfogásom szerint tévedésben vannak: azok szép szavak. Tudniillik a közéletben éppen az egyezségek azok, amelyek az élet lényegét adják, amire a politika törekszik. Egy paktumpárt azt csinálja, ami a dolga, egy fundamentalista párt az hatalomra tör, egy paktumpárt egyezségre, tehát az a szebb párt. A másik: Nem az a baj egy paktummal, hogy megkötötték, hanem a tartalma, vagy ha eltitkolják. Egy egyezség, amit megkötöttek, nyilvánosságra hoztak, mindenki megvitathatta, eldöntötte, hogy hogyan viszonyul hozzá, mi van abban erkölcsi kifogás? Legfeljebb nem jó, de az egy másik kérdés. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Most szünetet tartunk, tanácskozásunkat 16 óra 20 perckor pontosan folytatjuk. (Szünet: 16 óra 7 perctől 16 óra 25 percig. – Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el. – Jegyzők: Tóth Sándor és Glattfelder Béla) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Megkérem a képviselő hölgyeket és urakat, foglalják el a helyüket. Folytatjuk az Országgyűlés munkáját. A rádióról és a televízióról szóló törvény részletes vitájában felszólalásra jelentkezett Kálmán Attila képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, államtitkár. Felszólaló: Dr. Kálmán Attila (MDF ) KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta felismerték a sugárzott információk szinte felmérhetetlenül hatásos voltát, azóta egyetlen ország sem mondott le arról, hogy ezt mind a pol itika, mind a kultúra területén felhasználja. Ahol pedig az állam nem élt ezzel a lehetőséggel, ott mindig azonnal akadtak hatalmi vagy kereskedelmi csoportok, amelyek birtokukba vették az elektronikus médiát saját érdekeik szolgálatára. Tudomásul kell ven nünk, hogy abszolút semleges média nincs, egy adott médium semlegessége az őt irányító hatalom demokratikus szabadságfokának, minőségének függvénye, azt tükrözi. Ebben az értelemben ha egy rendszer valóban demokratikusan működik, akkor a hozzá tartozó médi a is elérheti azt az objektivitást és pártatlanságot, amelyet elvárunk tőle. Médiatörvényre pedig éppen azért van szükség, hogy ennek az ideális állapotnak a lehetőségét megteremtsük és folyamatosan biztosítsuk. Tehát ha a törvény tilt valamit, akkor a dem okratikus elveket védi, ha pedig valamit deklaráltan elvár a médiától, akkor ezek az elvárások a demokráciát szolgálják. A következőkben nem kívánok a média politikai és gazdasági információközlésével foglalkozni, csupán kizárólag művelődési és közoktatási lehetőségeivel, szerepével és feladataival. Hogy ezeket a jelenben és a jövőben a lehető legtisztábban lehessen megfogalmazni, szükséges, hogy először egy rövid történelmi visszapillantást tegyek, 1948tól, tehát az állampárt hatalomra jutásától napjainki g. Ezek az évek nagyon határozottan két szakaszra oszthatók, és az azokat elválasztó vonal természetesen 1956 ősze. Az első szakasz vizsgálatával nem kell részletesen
