Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
174 Ebből kö vetkezik, hogy olyannyira megnőtt a súlya az Alkotmánybíróságnak, hogy Palotás képviselőtársam parlamenti alkotmányőrző ügyeletessé lépett elő – és ezt a sajtó révén közhírré is tette. Az Alkotmánybíróság főszerepe olyannyira megnőtt, hogy eme Alkotmánybír ósághoz fordult az anakronisztikusan megmaradt Nagy Sándor úr is, aki átmentette álszakszervezetében az MSZMPt, és kérem szépen most Alkotmánybírósághoz fordult. Mi lesz ezután mivelünk? És ez az, ami a felelősségünket érinti, hogy tulajdonképpen nem lehe tünk hűtlenek ahhoz a választási ígérethez, amilyen választási ígéretet ellenzékestől, koalíciós pártokként is, sőt, uram bocsá!, a Kormány is a választása révén választóinak ígért. Hiszen, ha már ennél az ígéretnél tartunk, tisztelt ellenzék, emlékeztetem kedves mindnyájukat arra, hogy közösen követeltük a nemzeti televíziót. És azt is leírja itten egyik ojság (sic!) a Képes Újság, hogy a jók mindig többségben vannak. Hát, gondolom, akkor így történt a 90es választás is, hisz' annyira jók voltunk, hogy ím e… (A Képes Újság egyik számát emeli föl.) Kis Jánossal, Mécs Imrével együtt közösen követeljük a nemzeti televíziót 1988ban. Na most, ha ez a közösünk megvan, mint Parlamentbe jutott korábbi ellenzéknek, ha ez a közösünk megvan, mint a Parlament két olda lán ülő, most már koalíciós pártoknak, ellenzéknek és napról napra szaporodó függetleneknek, akkor, kérem, igenis, előtérbe kerül az a felelősségünk, hogy azt, amit ígértünk ennek a társadalomnak, ennek a népnek, azt meg is tegyük. Én a magam részéről igen tiszteletben tartom a Televíziót, és különösen annak népszerű személyiségeit. Tekintettel arra, hogy túl sok időm nincs televíziónézésre, de még emlékszem – amikor még nem voltam ennyire elfoglalt – , hogy megjelent például a magyar képernyőn Kobajasi Keni csirió igen szimpatikus, művészi képe, finom mozdulataival és stb. stb. Hát kérem, határozottan csodálatos színkép Kobajasi Kenicsirió a magyar képernyőn. (Derültség.) Határozottan tetszik nekem az újabban sikert aratott japán karmester is. Na de, uram boc sá!, engedjék meg nekem: ez a tisztelt televíziós garnitúra – amelyek számosának jelenleg is több a jövedelme, mint a miniszterelnöknek – teljes egészében meg tudta őrizni pozícióját, hatalmát, összeköttetését, újabb vagyonszerzési lehetőségét, megszabadul ván most már minden ellenőrzéstől, kérem szépen, nemzetközi kapcsolatok birtokában, abszolút uralkodó pozícióba kerültek. Bármennyire lelkesedem én Kobajasi Kenicsirióért, és bármennyire szép színfolt számomra a Magyar Televízió képernyőjén, de azért nem s zeretném, ha amikor belököm a Magyar Televíziót, hétnyolc Kobajasi Kenicsirió vezényelne énnekem… (Derültség.) Ebből következik, kérem szépen, hogy ez még tovább is megy, hisz' népies vicc van arról, hogy európai szemmel mennyire nehéz ezt az embertípust megkülönböztetni. Hát, kérem szépen, furcsa dolog, amikor a családi vendégségben is, tegyük föl, nyolckilenc Kobajasi Kenicsirió kerül ki az ágyam alól… (Derültség.) Hát, kérem szépen, ennyit erről. (Taps a bal oldalról. – Dr. Kóródi Mária: Ez is sok volt !) És akkor most már arról a felelősségünkről, hogy annak a tisztességnek kell megszületnie ebben a törvényalkotásban, az a tisztelt Parlament egyes képviselőinek egyenként és összességében a felelőssége, hogy azt a magyar nemzeti Televíziót, azt a Rádiót, azt a tévét, azt a sajtót hozza létre, amit itt mi, közösen, nagyjából 1988ban követeltünk. Sok másik epizód is van, hogy egy másik, általam tisztelt kegyeletű Csengey Dénesre hivatkozva, ismételten, érdekes módon, egy évvel később vagy kettővel, akkor i s nemzeti televíziót követeltünk. Most pedig, kérem, eljutottunk odáig, hogy ebből ebben a közegben, amiben most vagyunk, az történt, hogy ülőizmokat kemény módon igénybe vevő ülések után arról beszélgettünk, hogy két urat le lehete váltani vagy nem – akk or, amikor 5 – 600 ezer ember van munka nélkül… (Derültség.) Hát kérdezem én, tisztelt Közvélemény, tisztelt Parlament, tisztelt Képviselőtársak egyenként és összesen, tisztelt Bizottságok, tisztelt Kormány, tisztelt szakminisztérium – hát megbocsát a világ: én, amikor az én tisztelt választópolgáraimnak beszámoltam, és a kormányzati munka első
