Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - A kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
159 Az egyik örömr e okot adó ok, hogy ez a valóban reménytelennek tűnő rendezetlenség, ami itt kialakult földügyekben, az részben abból fakad, hogy a földtulajdon rendezésének kérdését a magyar törvényhozás tökéletesen elszakította a mezőgazdaság és a földhasználat problémá itól, részben pedig abból fakad, hogy körülményesre sikerültek technikailag a törvények, a szakszerűség megalkotásukkor valóban nem járt elöl, tehát, hogy ebben a lehetetlen állapotban kicsi rendezést segít elő ez a törvény. Egyes falvakban esetleg teljes rendezést is, és meg tudja gyorsítani az új földhasználati viszonyok kialakulását. Örömünk másik oka az, hogy látván a bajt, ilyen dicséretesen együtt tudott működni mind a hat párt agráriumban érdekelt képviselői köre és szakértői, és e dicséretes együttm űködés tudta megcsinálni ezt a törvényt. Szeretnénk azonban megmondani, hogy túlzott optimizmusra nincs okunk, még akkor sem, ha sikerül ezt a törvényt keresztülvinni. A törvénynek ugyanis két fontos pozitívuma van, az egyik ez a bizonyos információs pozit ívum, tehát az, hogy áttekinthetővé teszi, hogy hol, kik, mennyi földet akarnak és kárpótlás jogcímén, ami elemi feltétele annak, hogy alkuk egyáltalán, egyezségek bekövetkezhessenek, hiszen ha nem tudjuk az érdekelt szereplőket áttekinteni, akkor az egyez ségek sem tudnak létrejönni ismeretlen szereplők között. A másik tartalma pedig ennek: lehetővé teszi, hogy az elnyúló, bizonytalan árveréses eljárások helyett egyezségekkel a föld vagy a föld egy része elég hamar tulajdonoshoz és a tulajdonos által a hasz nálóhoz kerülhessen. (14.30) Ez a második tartalma a törvénynek csak nagyon korlátozottan fog tudni érvényesülni – bármennyi jó szándék van az előterjesztőkben és mindnyájunkban ezt illetően – , mert sajnos, tudnunk kell, hogy egy törvény alkut, egyezséget kötelezővé nem tehet. Egyezség csak akkor jön létre, ha a résztvevők valóban képesek megegyezni egymással. Nyilvánvaló: ott, ahol a kárpótlásra kijelölt aranykoronamennyiség kisebb, mint az igénylők száma, eleve lehetetlen a törvény szerinti egyezség – am i azért a települések jelentős körét jelenti – , ahol pedig nincs ez az egyensúlytalanság, ott is az érdekeltek megosztottsága elég nehézzé teheti a továbbiakban is az egyezséget. De ha csupán annyi hatása lesz a törvénynek, hogy 3 – 400 faluban – sajnos, ez csak ott képzelhető el, mert csak ott vannak elég közel az emberek ahhoz, hogy az egyezséget meg tudják tenni – mégis még az idén rendeződhet nagyjából a földkérdés, akkor már óriásit tettünk a jelenlegi zűrhöz képest. Köszönöm szépen. (Taps. – Gerbovits J enő egyetértését hangsúlyosan kifejező nagy mozdulatokkal, helyeslően bólintgatva tapsol.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kánya Gábor a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Kánya Gábor (MDF) KÁNYA GÁBOR (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés három kárpótlási törvényének végrehajtása folyamatban van. Minden parlamentnek kötelessége, hogy abban az esetben, ha szükségesnek mutatkozik ezeknek a törvényeknek a kiigazítása vagy a gyakorlati végrehajtás segítése, akkor ezt figyelemmel kísérje és lehetőleg javítsa. A gazdasági bizottság tagjainak – mindannak a 15 embernek, aki egyhangúlag javasolta a Ház elé hozni ezt a törvényjavaslatot – ez volt a szándéka. Ez a jó szándék azonban nem old meg mindent. Eg yértelmű azonban a szándék abban a tekintetben, hogy azoknak az embereknek – termőföldhöz jutóknak – kíván segíteni, akik egyszerűbb módon, általuk nem igazán megértett módon – ha a kárpótlási törvények előírásait nézzük – szeretnének termőföldhöz jutni.
